Egy ideje azt figyeltem, készül valamire. Elérkezett. 00;">Facebookon 1 hete a vele megtörtént eseményeket foglalja össze. Engedélyével írásait meg fogom osztani üzeneteit.
Igen értékes gondolatok, a valóságról, a belsőről, a létről, az életről. Zsolti könyv írására készül, e gondolatok is már ehhez készültek és készülnek folyamatosan. Néha egy-egy gondolatot hozzá fűzök, ha úgy érzem, de a Célom hogy Zsolti valóságos gondolatai jussanak el hozzád is.
Eljött a pillanat...... Thaiföld a végállomás
2014.05.17.
Ez kemény lesz, szólok elõre... Sok embernél biztos kifogja csapni a biztositékot a post második fele. De nem is az a célom, hogy mindenkivel elhitessem az élet szép oldalát, ami lehetne szép, ha elhinnénk, hogy szép is lehet...
Nem az a célom, hogy mindenki szeressen, mert akkor én lennék az egyik leghazugabb ember a földön. Akit mindenki szeret, az sosem volt igazán õszinte!
Csütörtök este van...Kezdjük talán ezzel. Vacsora után amit olasz barátomnál fogyasztottam el, ma eldöntöttem, hogy kicsit lelazitom magam pár sörrel. Ittlétem alatt nem igazán volt ilyen, mert nem az volt a célom, hogy alkoholmámorban töltsem az utazásom. Sõt, egyáltalán nem...Meg amugy sem birom az italt. De nem is ez a lényeg. Szoval, a közeli Flip Flop Pharmacyban folytattam az estét, jó kis helyi frissen csapolt Chang beer el. Élveztem a sör enyhén kesernyés zamatát, és közben hallgattam a tenger fura zúgását. Nem voltunk sokan, kb.15 en. A part is elég kihalt volt, egy két ember lézengett, a közeli éttermekben pár asztalnál ültek.
Ma fura volt az idõjárás. Igen fura. Éreztem, hogy a természet tartogat valamit, éreztem hogy ez a nap nem átlagos. Mondjuk, egyik nap sem átlagos. Napközben a hõmérséklet elérte a 39-40C ot. Ez itt is magas. Az átlag, 34-35C.
Kb 1h óra múlva az ég annyira beborult, és olyan színekben pompázott, hogy a helyieken is láttam a félelmet. Nekem, mint naiv europainak csak az tűnt fel, hogy az ég alja olyan mint a pokol tüze. A korom sötétben izzott, mint a friss parázs mikor maximumom van. Meg is lett az eredménye az érzésemnek.
Nem telt el pár perc, a természet Istenei olyan villámokat kezdtek el szórni, és mellé olyan basszus nyomott az égi zenekar, mint amilyet még filmekben sem láttam, hallottam.
Kis idõ elteltével el is kezdett szakadni az esõ. Gondoltam nagy dolog, mi bajom lehet egy kis víztõl. Még élveztem is. Ahogy hallom és olvasom, ez otthon mostanság mindennapos. A teraszról, amit úgy képzeljetek el, hogy hatamas nádszõnyegeken ültünk, mert e helyen nincsenek asztalok, behuzodtunk a "biztonságos" zártnak nem igazán mondható bárpulthoz.
Hamarosan az egész parton el is ment az áram. Csak pislogtunk a szurok sötétben kb 10percig. A fényt csak az ég alja biztositotta, ami néha annyira kivilágosodott, mintha nappal lenne. Egyszercsak olyan szintû esõ, és jég kezdett el ömleni, hogy a hely ahol voltunk mindenhol beázott. Csurom viz lett minden, és mindenki. A személyzett próbálta menteni a menthetõt, a gyengébb idegzetüek sikoltoztak és próbálták védeni a technikai kütyüjüket a viz elõl. Több mint 1h án át haragosan szórták a villámokat az Istenek, aminek hatására a közeli erdõben nem egy helyen tûz is keletkezett. De ez nem tartott sokáig, mivel egybõl oltották is az égi tûzoltók. De ennyi villámbecsapódást, még soha nem láttam egy helyen mint itt. Igazából még egyet sem láttam ilyen közelröl. Ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy ennek a fele sem tréfa. A természet az egyik legnagyobb úr, és igencsak tisztelnünk kellene. Most meg is mutatta erejét, ami a sok katasztrófához képest a világon, ezt csak esõcsepergésnek nevezném. Errõl lehetne mesélni a mai világhelyzetben, de szerintem mindenki tudja, ne menjünk ebbe bele. Csak sajnos sokan nem akarják elfogadni.
Ez az egész "élmény" kb 1h án át tartott. Ezalatt min.4x értek földet Isten nyilai az erdõs részen, ahol pillanatok alatt lángba boritottak fákat, és még ki tudja miket. Nem egy ház van fent a sûrûben is. Iszonyat látvány volt. Nem mondanám annyira élménynek.
Mikor már "csak" szakadt az esõ és nem volt mellé akkora basszus, na akkor láttam olyat amilyet még soha. A parti bungallokba megszállt és kintlévõ emberek, turisták, helyiek, kivonultak a partra és legnagyobb csodálkozâsomra elkezdtek táncolni. Pár perc elteltével, rengetegen csatlakoztak hozzájuk, és csak gyûltünk, gyûltünk. A Flip Flopban is bekapcsolták a zenét maximumra, és csatlakoztunk mi is hozzájuk. Lehettünk szerintem kis idõ eltelte után 200-300 an a partszakaszon, akik kivonultak. Rommá áztunk, de mindenki úgy táncolt mintha egy jó koncerten lennénk. Nekünk Ray Charles nyomta a muzsikát...
Nem az a célom, hogy mindenki szeressen, mert akkor én lennék az egyik leghazugabb ember a földön. Akit mindenki szeret, az sosem volt igazán õszinte!
Csütörtök este van...Kezdjük talán ezzel. Vacsora után amit olasz barátomnál fogyasztottam el, ma eldöntöttem, hogy kicsit lelazitom magam pár sörrel. Ittlétem alatt nem igazán volt ilyen, mert nem az volt a célom, hogy alkoholmámorban töltsem az utazásom. Sõt, egyáltalán nem...Meg amugy sem birom az italt. De nem is ez a lényeg. Szoval, a közeli Flip Flop Pharmacyban folytattam az estét, jó kis helyi frissen csapolt Chang beer el. Élveztem a sör enyhén kesernyés zamatát, és közben hallgattam a tenger fura zúgását. Nem voltunk sokan, kb.15 en. A part is elég kihalt volt, egy két ember lézengett, a közeli éttermekben pár asztalnál ültek.
Ma fura volt az idõjárás. Igen fura. Éreztem, hogy a természet tartogat valamit, éreztem hogy ez a nap nem átlagos. Mondjuk, egyik nap sem átlagos. Napközben a hõmérséklet elérte a 39-40C ot. Ez itt is magas. Az átlag, 34-35C.
Kb 1h óra múlva az ég annyira beborult, és olyan színekben pompázott, hogy a helyieken is láttam a félelmet. Nekem, mint naiv europainak csak az tűnt fel, hogy az ég alja olyan mint a pokol tüze. A korom sötétben izzott, mint a friss parázs mikor maximumom van. Meg is lett az eredménye az érzésemnek.
Nem telt el pár perc, a természet Istenei olyan villámokat kezdtek el szórni, és mellé olyan basszus nyomott az égi zenekar, mint amilyet még filmekben sem láttam, hallottam.
Kis idõ elteltével el is kezdett szakadni az esõ. Gondoltam nagy dolog, mi bajom lehet egy kis víztõl. Még élveztem is. Ahogy hallom és olvasom, ez otthon mostanság mindennapos. A teraszról, amit úgy képzeljetek el, hogy hatamas nádszõnyegeken ültünk, mert e helyen nincsenek asztalok, behuzodtunk a "biztonságos" zártnak nem igazán mondható bárpulthoz.
Hamarosan az egész parton el is ment az áram. Csak pislogtunk a szurok sötétben kb 10percig. A fényt csak az ég alja biztositotta, ami néha annyira kivilágosodott, mintha nappal lenne. Egyszercsak olyan szintû esõ, és jég kezdett el ömleni, hogy a hely ahol voltunk mindenhol beázott. Csurom viz lett minden, és mindenki. A személyzett próbálta menteni a menthetõt, a gyengébb idegzetüek sikoltoztak és próbálták védeni a technikai kütyüjüket a viz elõl. Több mint 1h án át haragosan szórták a villámokat az Istenek, aminek hatására a közeli erdõben nem egy helyen tûz is keletkezett. De ez nem tartott sokáig, mivel egybõl oltották is az égi tûzoltók. De ennyi villámbecsapódást, még soha nem láttam egy helyen mint itt. Igazából még egyet sem láttam ilyen közelröl. Ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy ennek a fele sem tréfa. A természet az egyik legnagyobb úr, és igencsak tisztelnünk kellene. Most meg is mutatta erejét, ami a sok katasztrófához képest a világon, ezt csak esõcsepergésnek nevezném. Errõl lehetne mesélni a mai világhelyzetben, de szerintem mindenki tudja, ne menjünk ebbe bele. Csak sajnos sokan nem akarják elfogadni.
Ez az egész "élmény" kb 1h án át tartott. Ezalatt min.4x értek földet Isten nyilai az erdõs részen, ahol pillanatok alatt lángba boritottak fákat, és még ki tudja miket. Nem egy ház van fent a sûrûben is. Iszonyat látvány volt. Nem mondanám annyira élménynek.
Mikor már "csak" szakadt az esõ és nem volt mellé akkora basszus, na akkor láttam olyat amilyet még soha. A parti bungallokba megszállt és kintlévõ emberek, turisták, helyiek, kivonultak a partra és legnagyobb csodálkozâsomra elkezdtek táncolni. Pár perc elteltével, rengetegen csatlakoztak hozzájuk, és csak gyûltünk, gyûltünk. A Flip Flopban is bekapcsolták a zenét maximumra, és csatlakoztunk mi is hozzájuk. Lehettünk szerintem kis idõ eltelte után 200-300 an a partszakaszon, akik kivonultak. Rommá áztunk, de mindenki úgy táncolt mintha egy jó koncerten lennénk. Nekünk Ray Charles nyomta a muzsikát...
Lehet ezt igy is csinálni, kérem szépen. A természetet ugyanis senki nem tudja legyõzni, épp ezért kellene õt kellõképpen tisztelni, és nem harcolni vele.
Ez a sok ember hihetetlen hangulatot csinált pár perc alatt, nem pedig kezdték el posztolgatni, hogy már megint "esik az esõ", "hideg van", stb...
Másnap reggel mikor mentek élelmet szerezni, láttam a szörnyû eredményeket. A partszakaszon méteres gödrök a homokban, sérült gyengébb minõségü hâzak, éttermekben betört üvegegek... Rossz volt látni a károkat igy közelrõl. Rengetegen dolgoztak a helyreállításokon, a megcsúszott partszakaszt próbalták egyengetni. De hihetetlen milyen nyugodtsággal végezték a munkákat, közben dalolásztak, fütyürésztek. Nem tudom milyen sûrûn fordul itt elõ ilyen, de nem nagyon szeretném ha megismétlõdne.
Ittlétem alatt napi 2-3 órát alszom éjjelente a hõség miatt és közben azért szoktam követni az otthoni dolgokat is néha néha.
Nem akarok megbántani senkit, de sok sok embernek el kellene gondolkozni a hozzállásán a dolgokhoz. Mint az élethez, mint a helyzetekhez, mint sok sok mindenhez. Jajgatunk mindenért, még azért is ami meg sem történt, vagy amit mi okoztunk saját magunknak. Keressük a nem létezõ felelõsöket, pedig annyi mindent magunknak köszönhetünk. Persze a jajgatás sokkal könnyebb, csak szart se ér!
Könnyebb irigynek lenni a szomszédra, könnyebb szidni a másikat vagy hibáztatni az államot, és hasonló "irányitó" szerveket. Addig lehet szívni az emberek vérét, még hagyják magukat. Sokan pedig hagyják... Egyre többen...
Hagyják magukat befolyásolni a reklámoknak, a híreknek, politikának és sok sok szarnak ami hallanak, látnak.
Higgyétek el olyan soha nem lesz, hogy mindenkinek jó legyen. Saját magadnak kell kialakítani a helyzetedet, hogy boldogulj. Soha ne mond azt, hogy ááá, régen nem így volt, meg régen könnyebb volt. Ja! Könnyebb! De csak azért, mert anno nem volt ez a nagy népbutítás.
Mirõl szól a média? Vedd meg ezt, mert ez a legtutibb, és ettõl megfog változni az életed, egészséges leszel, bla bla bla. Szóval költsd a pénzt jelentéktelen szarokra, amivel milliomossá teszel Ego királyokat, akik jókat nevetnek ezen.
Nem telik egy hét sem, mégsem az a legjobb, vedd meg ezt meg azt, mert már ez a legjobb. A nagy lószart!!!
Vagy a másik része, hogy jelentéktelen emberek, jelentéktelen történeteikkel kerülnek cimlapra!!! Népbutítás magas fokon ezek nagy része!
De a media ügyes, mert látja, hogy van rá igény.
Mi meg jó beszivjuk... Hányszor láttunk már pl természetes anyagokat reklámozni, hányszor láttunk már olyan dolgokat tudósítani amivel tényleg segíthetnénk embereken, vagy tényleg igazán hasznos lenne nekünk is?
Hány gyermek, és ártatlan ember éhezik akaratunkon kívül kis hazánkban, vagy a világon? Még több árva állat, akiket sorsukra hagytunk az út szélén...
Hányszor láttunk olyat a hírekben, hogy inkább nekik segítsünk?
Kb 70/30 az arány. Nem nehéz kitaláni mi javára. Na ez a szomorú. Ezeket a dolgok valamiért nem olyan fontosak. Fontosabb az, hogy inkább mivel cukkolhatják az embereket, hogy még jobban idegbetegek legyenek. Ennek hatására szidunk akit csak lehet, még azt is, akit különben azt se tudjuk miért.
Persze azért vannak kivételek a médiában, és a privát életben is, akik a tényleg pozitív, hasznos dolgokat helyezik elõnybe és ezért roppantul tisztelem is õket.
De a jellemzõ, hogy inkább tömjük néhány idióta celeb zsebét már azzal is, hogy csak beszélünk róluk, posztoljuk a félelmetesen sötét sztorijaikat.. Ettõl lesznek a címlapokon, és sajnos sok sok idiota tudatlan, aki rendelkezik 15perc hirnévvel, lesznek gyermekeink példaképei... Vannak kivételek, mind mindenhol, de az arány elég borzalmas...
Na ezeken kellene elgondolkozni, hogy ez hova fog vezetni.
Még az elején vagyunk ennek a nagy "fejlõdésnek", de az új generáció hogy fog felnõni? Hálistennek ismerek rengeteg Családot, Szülõket akik ezeket felismerték, és próbálják a tiszteletre, és szeretetre nevelni csemetéjüket. De elég lesz ez az arány? Nem fogja elnyomni a nagy átlag ezt a réteget? Nem tudom, és õszintén nem is akarom tudni... Ha nekem egyszer gyermekem lesz, az biztos hogy a tisztelet, becsület, emberség, szeretet, stb... kifejezéseket maximálisan megfogja tanulni, onnantól kezdve, ahogy kinyitja a szemét.
Majd megint biztos kapom a leveleket, hogy ismét meg akarom váltani a világot, és hasonlók..Nem akarok én senkit és semmit megváltani, csak segíteni szeretnék akin még segíteni lehet. Köztük magamon is. Szeretnék kinyitni pár szemet, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is.
Fontos, hogy azt kellene megértenünk, hogyha beállunk a sorba, az csak növelni fogja az "átlag" létszámát. Ettõl csak dagadni fog azon gondolkodású emberek száma, akik csak a rosszat látják mindenben, akiknek az is baj ha esik az esõ, és az is baj, ha meleg van, az is baj ha dolgozik, meg az is ha nem. Egymást hergeljük a sok szarral, amitõl dagad a létszám a negativ emberek közt.
Nekik nehéz megmagyarázni, hogy a "rosszat" is lehet más szemszögbõl nézni, és mindenre van megoldás, csak jó lenne végre elhinni.
Nem azt amit mások mondanak, hanem azt, hogy saját magad vagy a megoldás!!!!! Véleményeket meg lehet, és illik is meghallgatni, de nem szabad hogy azok folyásolják be döntéseinket.
Te tudod csak jobbá tenni az életszinvonaladat, a családod összetartozását, az egészségedet, stb...apropó Család... A Család legyen szent! Ezt nem csak mondogatni kellene, hanem belülrõl is igy érezni. Itt kell egy olyan összetartozás, ami szellemi szinten is megvan, és nem csak azt mondogatjuk, hogy õ a csajom, feleségem, férjem, hanem ott legyen egy olyan õszinteség, ami leirhatatlan.
Ettõl lesz igazi béke egy Családban és ettõl lesz ez az egész igazán valóban szent!
Örülök, hogy a baráti körömben is van sok ilyen. Büszke is vagyok rájuk.
A másik dolog, amit sokat látok, tapasztalok, az a negativ hozzáállás.
A negativ hozzállás egy méreg! Megöli az önbizalmadat, az egzisztenciádat, a lelki békédet, sorolhatnám...Ezek nélkül egy irányitható droid leszel, amivel megfertõzöd elsõsorban a családi békét, mivel ugy elkeseredsz, hogy nem tudod fentartani a mindennapi szüksékleteket, és ettõl feszült, ingerlékeny leszel. Feszültséget fognak látni a gyermekeid, és igy is fognak felnõni õk is. Ha nem kapják meg a kellõ szeretetet, dicseretet, elismerest, mosolyt, akkor belõlük is egy hasonlo droid lesz... Ördögi kör....
Higyjétek el, soha nem a gyerek a hibás milyen ember lesz belõle, hanem a szülõ, vagy aki felneveli!!!! Azt fogja tovább vinni amit látott, és megélt, tapasztalt gyermekkorában.
A sok gyerekkori lelki stressz idõvel majd hozza magával a kabitoszert, alkoholt, büncselekményt..., ezek fogják a jövõjüket jelenteni, és példaképnek a tv ben látott primitiv droidokat fogjâk tekinteni.
Van még egy dolog ami engem igen is zavar, hogy mindenhol azt olvasom, hogy nincs munka... Ezen azért pontositanék! Aki dolgozni akar, az dolgozik is!!! Mivel én is kerestem nem egyszer munkaerõt, nem akartam hinni a tapasztalatoknak. Borzalmas linkek voltak az emberek. Meg sem próbálták, hogy elinduljanak, egybõl a mannát várták. De ahhoz elõbb elkéne ültetni azt a palántát, és megvárni még beérik a gyümölcse.
Elhiszem, hogy sokkal nehezebb mint régen, kevesebb a pénz is mint anno, és több az elvárás, de akkor kicsit probaljuk fejleszteni magunkat és lépjünk tovább, ha nem vagyunk megelégedve sorsunkkal, életünkkel.
Ha kell, induljunk el a létra alsó fokáról! Én is onnan kezdtem. Vért izzadtam sokszor, még megtettem egy lépést a saját létrámon sok sok év alatt. De küzdöttem és nem hagytam hogy bárki gátoljon ebben.
Ha meg valami nem tetszik, akkor merjünk váltani, merjünk lépni. Ez nem korhoz kötött, hanem gondolkodáshoz. Sokat hallom, hogy hova kellek én már ennyi, meg annyi idõsen?
Találj ki valamit amit szeretsz, és adja isten még értesz is hozzá, és csináld!!! Sokkal könnyebb a biztos szarban taposni, mint kicsit megmozdulni a bizonytalan új felé. Ezt elhiszem... Tapasztaltam... De erõt vettem magamon, és belevágtam olyan dolgokba, ami ha nem jön össze, utcára kerülök, mert elvesztem mindenemet.
Biztos szerencsém volt. Gondolják sokan... Lószart! A szerencse, csak egy kapaszkodó, amiben sokan kapaszkodnak is és várják a csodát. De közben ott lógnak egy helyben.
A HIT!!! Na az az igazán nagy dolog. Ha nem hiszel valamiben, de legfõképp magadban, akkor várhatsz Te a szerencsére még el nem temetnek. És ha szerencséd lesz, akkor szép temetésed lesz, és sokan elmennek rá.
Én nem hiszek a szerencsében, én inkább úgy gondolom, hogy a szerencse egy igen távoli rokona a hitnek. Ha van hited, bármit elérhetsz! Ha van hited, az inspirál. És ha inspirálva vagy, akkor a többi jó jön magától. Akkor az utad folyamán jönnek olyan lehetõségek, amikre nem is számitottál mikor elindultál. És itt nem feltétlenül a rosszra kell gondolni. Lesznek nehézségek, ezt nem is kétség.. De ne várjuk azt, hogy hipp hopp, minden fasza lesz azonnal.
Higgy magadban és higgy a céljaidban. Ha ez megvan, akkor sok mindent felfogsz épiteni! Igen fontosan a célok. Talán az egyik legfontosabb. Ha nincs célod, az olyan mintha a hited a szerencse lenne. Szóval ismét egy vergõdõ madár leszel egy kalitkában. Ha viszont megvan a célod, akkor menj és csináld! Ne érdekeljen, hogy bárki ki mit mond! Engem tudjátok mennyien néztek hülyének a dolgaimért, és akartak befolyásolni?
De õk mégjobban erõsitetettek, hogy csak azèrt is be fogom bizonyitani, hogy megtudom csinalni. És ezt ne keverjük össze a makacssággal. Ezt én elszántságnak hivom.
Van egy másik nagy népkór és ezek a negativ érzelmek. A negativ érzelmek egy visszahuzo erõ ott legbelül, benned. Ezek ott vannak életünkben nap mint nap. Ezek befolyásolnak mindent, amivel kicsit elõrébb tudnál jutni. Ez olyan érzés a gyakorlatban, hogy mindenre csak a kifogásokat keressük. Nincs olyan ember szerintem a földön, akiben nincsennek negativ érzelmek, belsõ félelmek. De ezt kellene magunkban leszûkiteni a minimumra. Nem hagyni, hogy ezek irányitsák tetteinket, és befolyásolják döntéseinket.
Ha sikerül valakinek megtanulni ugy gondolkodni, hogy nem a pénzt hajtja, hanem csak arra koncentrál amit csinál és azt teljes elszántságból és profin, akkor ezzel bevonzuk az anyagiakat is jutalomként. Ez egy forditott technika, de mûködik.
Sokszor kattogtam én is azon anno, hogy huuuu most hogy lesz pénzem erre meg arra, hogy kezdek én el valamit pénz nélkül...De mikor ezeket a gondolatokat átalakitottam és csak a célomra koncentráltam, azon vettem észre magam, hogy sikerült. Hogy hogyan? Nem tudom. De õszintén szolva nem is érdekel.
Eletutunk során sokszor kerülünk padlóra. Van mikor szó szerint. Most már tudom, hogy "jó" ott lenni. Sok mindenre rávilágit. Ez egy jel, hogy valamit nagyon nem jol csinálsz és kapsz egy lehetõséget, hogy változtass rajta. Jártam már ott nem egyszer én is. Ez nem szégyen, ez természetes. De ez mind mind kell a fejlõdéshez. Ez kell ahhoz, hogy még elszántabbak, és még bölcsebbek legyünk. De nagyon fontos, hogy a padlón is tudjunk tanulni. Ott lent is szûrjük le a tapasztalatokat, és használjuk fel utána azokat tanulságként. Ha ez nem megy, akkor örökre ott ragadunk.
Ma már azt a kort éljük, hogy az élet az egyik legnagyobb iskola és magunk vagyunk saját magunk tanitói. Mennyi túlképzett munkanélküli van jelenleg is. Akár pl Magyarországon is. Ma már nem minden csak a papir, amit felmutatsz, inkább sokkal fontosabb a tapasztalat amit megélsz.
Persze, hogy kell tanulni, persze hogy kell iskolába járni, ez nem is kétség..., de ne attól várjuk a csodát, hogy nekem, vagy Neked mennyi diplomád van.
Itt emliteném meg azt a halvány szerencse szót, hogy szerencséd lesz, ha ezáltal lesz jobb életed.
Ne akarjon sok sok ember mindent egybõl. Tanuljunk meg türelmesnek lenni, figyeljünk a jelekre, és azokat használjuk is ki saját magunk boldogulásához...
Ez a sok ember hihetetlen hangulatot csinált pár perc alatt, nem pedig kezdték el posztolgatni, hogy már megint "esik az esõ", "hideg van", stb...
Másnap reggel mikor mentek élelmet szerezni, láttam a szörnyû eredményeket. A partszakaszon méteres gödrök a homokban, sérült gyengébb minõségü hâzak, éttermekben betört üvegegek... Rossz volt látni a károkat igy közelrõl. Rengetegen dolgoztak a helyreállításokon, a megcsúszott partszakaszt próbalták egyengetni. De hihetetlen milyen nyugodtsággal végezték a munkákat, közben dalolásztak, fütyürésztek. Nem tudom milyen sûrûn fordul itt elõ ilyen, de nem nagyon szeretném ha megismétlõdne.
Ittlétem alatt napi 2-3 órát alszom éjjelente a hõség miatt és közben azért szoktam követni az otthoni dolgokat is néha néha.
Nem akarok megbántani senkit, de sok sok embernek el kellene gondolkozni a hozzállásán a dolgokhoz. Mint az élethez, mint a helyzetekhez, mint sok sok mindenhez. Jajgatunk mindenért, még azért is ami meg sem történt, vagy amit mi okoztunk saját magunknak. Keressük a nem létezõ felelõsöket, pedig annyi mindent magunknak köszönhetünk. Persze a jajgatás sokkal könnyebb, csak szart se ér!
Könnyebb irigynek lenni a szomszédra, könnyebb szidni a másikat vagy hibáztatni az államot, és hasonló "irányitó" szerveket. Addig lehet szívni az emberek vérét, még hagyják magukat. Sokan pedig hagyják... Egyre többen...
Hagyják magukat befolyásolni a reklámoknak, a híreknek, politikának és sok sok szarnak ami hallanak, látnak.
Higgyétek el olyan soha nem lesz, hogy mindenkinek jó legyen. Saját magadnak kell kialakítani a helyzetedet, hogy boldogulj. Soha ne mond azt, hogy ááá, régen nem így volt, meg régen könnyebb volt. Ja! Könnyebb! De csak azért, mert anno nem volt ez a nagy népbutítás.
Mirõl szól a média? Vedd meg ezt, mert ez a legtutibb, és ettõl megfog változni az életed, egészséges leszel, bla bla bla. Szóval költsd a pénzt jelentéktelen szarokra, amivel milliomossá teszel Ego királyokat, akik jókat nevetnek ezen.
Nem telik egy hét sem, mégsem az a legjobb, vedd meg ezt meg azt, mert már ez a legjobb. A nagy lószart!!!
Vagy a másik része, hogy jelentéktelen emberek, jelentéktelen történeteikkel kerülnek cimlapra!!! Népbutítás magas fokon ezek nagy része!
De a media ügyes, mert látja, hogy van rá igény.
Mi meg jó beszivjuk... Hányszor láttunk már pl természetes anyagokat reklámozni, hányszor láttunk már olyan dolgokat tudósítani amivel tényleg segíthetnénk embereken, vagy tényleg igazán hasznos lenne nekünk is?
Hány gyermek, és ártatlan ember éhezik akaratunkon kívül kis hazánkban, vagy a világon? Még több árva állat, akiket sorsukra hagytunk az út szélén...
Hányszor láttunk olyat a hírekben, hogy inkább nekik segítsünk?
Kb 70/30 az arány. Nem nehéz kitaláni mi javára. Na ez a szomorú. Ezeket a dolgok valamiért nem olyan fontosak. Fontosabb az, hogy inkább mivel cukkolhatják az embereket, hogy még jobban idegbetegek legyenek. Ennek hatására szidunk akit csak lehet, még azt is, akit különben azt se tudjuk miért.
Persze azért vannak kivételek a médiában, és a privát életben is, akik a tényleg pozitív, hasznos dolgokat helyezik elõnybe és ezért roppantul tisztelem is õket.
De a jellemzõ, hogy inkább tömjük néhány idióta celeb zsebét már azzal is, hogy csak beszélünk róluk, posztoljuk a félelmetesen sötét sztorijaikat.. Ettõl lesznek a címlapokon, és sajnos sok sok idiota tudatlan, aki rendelkezik 15perc hirnévvel, lesznek gyermekeink példaképei... Vannak kivételek, mind mindenhol, de az arány elég borzalmas...
Na ezeken kellene elgondolkozni, hogy ez hova fog vezetni.
Még az elején vagyunk ennek a nagy "fejlõdésnek", de az új generáció hogy fog felnõni? Hálistennek ismerek rengeteg Családot, Szülõket akik ezeket felismerték, és próbálják a tiszteletre, és szeretetre nevelni csemetéjüket. De elég lesz ez az arány? Nem fogja elnyomni a nagy átlag ezt a réteget? Nem tudom, és õszintén nem is akarom tudni... Ha nekem egyszer gyermekem lesz, az biztos hogy a tisztelet, becsület, emberség, szeretet, stb... kifejezéseket maximálisan megfogja tanulni, onnantól kezdve, ahogy kinyitja a szemét.
Majd megint biztos kapom a leveleket, hogy ismét meg akarom váltani a világot, és hasonlók..Nem akarok én senkit és semmit megváltani, csak segíteni szeretnék akin még segíteni lehet. Köztük magamon is. Szeretnék kinyitni pár szemet, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is.
Fontos, hogy azt kellene megértenünk, hogyha beállunk a sorba, az csak növelni fogja az "átlag" létszámát. Ettõl csak dagadni fog azon gondolkodású emberek száma, akik csak a rosszat látják mindenben, akiknek az is baj ha esik az esõ, és az is baj, ha meleg van, az is baj ha dolgozik, meg az is ha nem. Egymást hergeljük a sok szarral, amitõl dagad a létszám a negativ emberek közt.
Nekik nehéz megmagyarázni, hogy a "rosszat" is lehet más szemszögbõl nézni, és mindenre van megoldás, csak jó lenne végre elhinni.
Nem azt amit mások mondanak, hanem azt, hogy saját magad vagy a megoldás!!!!! Véleményeket meg lehet, és illik is meghallgatni, de nem szabad hogy azok folyásolják be döntéseinket.
Te tudod csak jobbá tenni az életszinvonaladat, a családod összetartozását, az egészségedet, stb...apropó Család... A Család legyen szent! Ezt nem csak mondogatni kellene, hanem belülrõl is igy érezni. Itt kell egy olyan összetartozás, ami szellemi szinten is megvan, és nem csak azt mondogatjuk, hogy õ a csajom, feleségem, férjem, hanem ott legyen egy olyan õszinteség, ami leirhatatlan.
Ettõl lesz igazi béke egy Családban és ettõl lesz ez az egész igazán valóban szent!
Örülök, hogy a baráti körömben is van sok ilyen. Büszke is vagyok rájuk.
A másik dolog, amit sokat látok, tapasztalok, az a negativ hozzáállás.
A negativ hozzállás egy méreg! Megöli az önbizalmadat, az egzisztenciádat, a lelki békédet, sorolhatnám...Ezek nélkül egy irányitható droid leszel, amivel megfertõzöd elsõsorban a családi békét, mivel ugy elkeseredsz, hogy nem tudod fentartani a mindennapi szüksékleteket, és ettõl feszült, ingerlékeny leszel. Feszültséget fognak látni a gyermekeid, és igy is fognak felnõni õk is. Ha nem kapják meg a kellõ szeretetet, dicseretet, elismerest, mosolyt, akkor belõlük is egy hasonlo droid lesz... Ördögi kör....
Higyjétek el, soha nem a gyerek a hibás milyen ember lesz belõle, hanem a szülõ, vagy aki felneveli!!!! Azt fogja tovább vinni amit látott, és megélt, tapasztalt gyermekkorában.
A sok gyerekkori lelki stressz idõvel majd hozza magával a kabitoszert, alkoholt, büncselekményt..., ezek fogják a jövõjüket jelenteni, és példaképnek a tv ben látott primitiv droidokat fogjâk tekinteni.
Van még egy dolog ami engem igen is zavar, hogy mindenhol azt olvasom, hogy nincs munka... Ezen azért pontositanék! Aki dolgozni akar, az dolgozik is!!! Mivel én is kerestem nem egyszer munkaerõt, nem akartam hinni a tapasztalatoknak. Borzalmas linkek voltak az emberek. Meg sem próbálták, hogy elinduljanak, egybõl a mannát várták. De ahhoz elõbb elkéne ültetni azt a palántát, és megvárni még beérik a gyümölcse.
Elhiszem, hogy sokkal nehezebb mint régen, kevesebb a pénz is mint anno, és több az elvárás, de akkor kicsit probaljuk fejleszteni magunkat és lépjünk tovább, ha nem vagyunk megelégedve sorsunkkal, életünkkel.
Ha kell, induljunk el a létra alsó fokáról! Én is onnan kezdtem. Vért izzadtam sokszor, még megtettem egy lépést a saját létrámon sok sok év alatt. De küzdöttem és nem hagytam hogy bárki gátoljon ebben.
Ha meg valami nem tetszik, akkor merjünk váltani, merjünk lépni. Ez nem korhoz kötött, hanem gondolkodáshoz. Sokat hallom, hogy hova kellek én már ennyi, meg annyi idõsen?
Találj ki valamit amit szeretsz, és adja isten még értesz is hozzá, és csináld!!! Sokkal könnyebb a biztos szarban taposni, mint kicsit megmozdulni a bizonytalan új felé. Ezt elhiszem... Tapasztaltam... De erõt vettem magamon, és belevágtam olyan dolgokba, ami ha nem jön össze, utcára kerülök, mert elvesztem mindenemet.
Biztos szerencsém volt. Gondolják sokan... Lószart! A szerencse, csak egy kapaszkodó, amiben sokan kapaszkodnak is és várják a csodát. De közben ott lógnak egy helyben.
A HIT!!! Na az az igazán nagy dolog. Ha nem hiszel valamiben, de legfõképp magadban, akkor várhatsz Te a szerencsére még el nem temetnek. És ha szerencséd lesz, akkor szép temetésed lesz, és sokan elmennek rá.
Én nem hiszek a szerencsében, én inkább úgy gondolom, hogy a szerencse egy igen távoli rokona a hitnek. Ha van hited, bármit elérhetsz! Ha van hited, az inspirál. És ha inspirálva vagy, akkor a többi jó jön magától. Akkor az utad folyamán jönnek olyan lehetõségek, amikre nem is számitottál mikor elindultál. És itt nem feltétlenül a rosszra kell gondolni. Lesznek nehézségek, ezt nem is kétség.. De ne várjuk azt, hogy hipp hopp, minden fasza lesz azonnal.
Higgy magadban és higgy a céljaidban. Ha ez megvan, akkor sok mindent felfogsz épiteni! Igen fontosan a célok. Talán az egyik legfontosabb. Ha nincs célod, az olyan mintha a hited a szerencse lenne. Szóval ismét egy vergõdõ madár leszel egy kalitkában. Ha viszont megvan a célod, akkor menj és csináld! Ne érdekeljen, hogy bárki ki mit mond! Engem tudjátok mennyien néztek hülyének a dolgaimért, és akartak befolyásolni?
De õk mégjobban erõsitetettek, hogy csak azèrt is be fogom bizonyitani, hogy megtudom csinalni. És ezt ne keverjük össze a makacssággal. Ezt én elszántságnak hivom.
Van egy másik nagy népkór és ezek a negativ érzelmek. A negativ érzelmek egy visszahuzo erõ ott legbelül, benned. Ezek ott vannak életünkben nap mint nap. Ezek befolyásolnak mindent, amivel kicsit elõrébb tudnál jutni. Ez olyan érzés a gyakorlatban, hogy mindenre csak a kifogásokat keressük. Nincs olyan ember szerintem a földön, akiben nincsennek negativ érzelmek, belsõ félelmek. De ezt kellene magunkban leszûkiteni a minimumra. Nem hagyni, hogy ezek irányitsák tetteinket, és befolyásolják döntéseinket.
Ha sikerül valakinek megtanulni ugy gondolkodni, hogy nem a pénzt hajtja, hanem csak arra koncentrál amit csinál és azt teljes elszántságból és profin, akkor ezzel bevonzuk az anyagiakat is jutalomként. Ez egy forditott technika, de mûködik.
Sokszor kattogtam én is azon anno, hogy huuuu most hogy lesz pénzem erre meg arra, hogy kezdek én el valamit pénz nélkül...De mikor ezeket a gondolatokat átalakitottam és csak a célomra koncentráltam, azon vettem észre magam, hogy sikerült. Hogy hogyan? Nem tudom. De õszintén szolva nem is érdekel.
Eletutunk során sokszor kerülünk padlóra. Van mikor szó szerint. Most már tudom, hogy "jó" ott lenni. Sok mindenre rávilágit. Ez egy jel, hogy valamit nagyon nem jol csinálsz és kapsz egy lehetõséget, hogy változtass rajta. Jártam már ott nem egyszer én is. Ez nem szégyen, ez természetes. De ez mind mind kell a fejlõdéshez. Ez kell ahhoz, hogy még elszántabbak, és még bölcsebbek legyünk. De nagyon fontos, hogy a padlón is tudjunk tanulni. Ott lent is szûrjük le a tapasztalatokat, és használjuk fel utána azokat tanulságként. Ha ez nem megy, akkor örökre ott ragadunk.
Ma már azt a kort éljük, hogy az élet az egyik legnagyobb iskola és magunk vagyunk saját magunk tanitói. Mennyi túlképzett munkanélküli van jelenleg is. Akár pl Magyarországon is. Ma már nem minden csak a papir, amit felmutatsz, inkább sokkal fontosabb a tapasztalat amit megélsz.
Persze, hogy kell tanulni, persze hogy kell iskolába járni, ez nem is kétség..., de ne attól várjuk a csodát, hogy nekem, vagy Neked mennyi diplomád van.
Itt emliteném meg azt a halvány szerencse szót, hogy szerencséd lesz, ha ezáltal lesz jobb életed.
Ne akarjon sok sok ember mindent egybõl. Tanuljunk meg türelmesnek lenni, figyeljünk a jelekre, és azokat használjuk is ki saját magunk boldogulásához...
— itt: หาดท้องนายปาน เกาะพงัน.
2014.05.11.
"Anyagias világ nagyon kemény. A Földön a pénz eszköz, enélkül nem tudunk létezni. De: eszközként kell hogy kezeljük, és amikor emberi kapcsolatok, barátságok, családok hullanak szét, akkor elgondolkodtató hogy mit és hogyan cselekedjünk? Tanuljunk és használjuk jól magunkat, mindannyian. Jól és szeretettel." KB
- Ne gondold azt, hogy még nem állsz készen! Ezt a kishitû emberek hajtogatják nap mint nap. Soha senki nem érzi úgy, hogy 100%-ban készen áll. Ez azért van, mert a lehetőségek, és körülmények arra kényszerítenek bennünket, hogy túlnőjünk a komfortzónánkon.
Eleinte nagyon nem fogod kényelmesen érezni magad, sõt..., de végül sokkal sokkal több leszel.
- Ne tölts időt a nem megfelelő emberekkel! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk az életkedvet és energiát. Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál Neked benne. Sohase erőltesd rá magad senkire, aki nem ismeri el az értékeidet. Õszintén, megéri?
- Ne menekülj a problémáid elől, nézz szembe velük! Nem elvárás, hogy azonnal megoldjuk a problémákat. Nem így terveztek bennünket. Hanem úgy, hogy megsértődjünk, szomorúak legyünk, megsérüljünk, megbotoljunk és elessünk és ezzel együtt haladjunk. Ez az élet célja, – hogy szembenézzünk a problémákkal és idővel megoldjuk őket. Végső soron ez tesz bennünket azzá, akik igazán vagyunk. Ezáltal tudunk csak ALKOTNI, amiért születtünk.
- Senki sem született sem jobbnak, sem rosszabbnak. Csak kérdés, hogy mivé válunk életünk során.
- Ne hazudj önmagadnak! Bárki mást becsaphatsz a világon, de önmagadat nem tudod. Csak akkor lépünk előre az életben, ha kockáztatunk, és a legkockázatosabb dolog az, amikor megpróbálunk őszinték lenni önmagunkkal szemben.
- Ne akarj valami más lenni, ami nem vagy! Az élet egyik legnagyobb kihívása az, hogy önmagad légy egy olyan világban, amelyik próbál olyanná tenni, mint mindenki más. Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek! Légy Önmagad, és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet!
- Ne szorítsd háttérbe a saját igényeidet! Igen, segíts másokon, de segíts önmagadon is! Ha valaha is ott volt az ideje, hogy kövesd a vágyaidat és valami olyat csinálj, ami neked fontos, akkor az a pillanat most van itt.
- Ne kapaszkodj mindenáron a múltba! Ne fogadd el, hogy ezt örökölted, vagy ezt láttad gyerekkorodban. Nem tudod elkezdeni az életed következő fejezetét, amíg az előzőt olvasod újra és újra. Semmi értelme rágódni, elmúlt dolgokon.
- Ne félj hibákat véteni! Mindenkivel elõfordul. Velem is, Veled is! Ha csinálsz valamit és elrontod, az még mindig legalább százszor hatékonyabb, mintha nem csinálnál semmit.
- Ne akard megvásárolni a boldogságot! Sok olyan dolog van, amire vágyunk, és sokba kerülnek. De az igazság az, hogy azok a dolgok, amelyek igazán boldoggá tesznek, teljesen ingyen vannak.
- Ne légy link! Az egyik legnagyobb bûn, saját magaddal szemben. Ne gondolkozz túl sokat, különben még ott is problémát hozol létre, ahol eleve nem is volt.
- Arra koncentrálj, amit akarsz, hogy megtörténjen! Ha minden nap azzal a gondolattal ébredsz fel, hogy valami csodálatos fog történni az életedben a mai napon, és jól odafigyelsz, akkor gyakran rájössz, hogy tényleg megtörtént. Ez tudom igen nehéz...nekem is...
- Ne keveredj kapcsolatokba rossz indokból! A kapcsolatokat bölcsen kell megválogatni. Jobb egyedül is lenni, mint rossz, negativ társaságban.
- Minden találkozásnak célja van! Rá fogsz jönni az életed során, hogy minden egyes emberrel való ismeretségednek célja van. Egyesek próbára tesznek, egyesek kihasználnak, egyesek pedig tanítanak. De a legfontosabb, hogy õk lesznek, akik kihozzák belőled a legjobbat. Mindenbõl, és mindenkitõl lehet tanulni. Minden dolog utólag fog igazán kiderülni, miért is volt... Ne akarj azonnali vâlaszokat.
- Koncentrálj arra, hogy a saját eredményeidet javítsd minden nap! A siker a TE és ÖNMAGAD közötti ütközetben dől el. Nem mindenki mással kell versenyezni. Saját magaddal való háború a legkeményebb. Személyes tapasztalat...
- Ne légy féltékeny másokra! A féltékenység annak a művészete, hogy valaki más jószerencséjén meditálsz a sajátod helyett.
- Hagyd abba a panaszkodást és az önsajnálatot! Az élet okkal küldi a ziccereket – azért, hogy az utadat olyan irányba fordítsa, ami Neked való. Úgyhogy mosolyogj! Hadd tudja meg mindenki, hogy ma sokkal erősebb vagy, mint amilyen tegnap voltál és az is leszel! Itt születnek meg majd az irigyesek. De erre nyugodtan büszke is lehetsz.
- Ne tarts haragot! Ne éld az életedet gyűlölettel a szívedben! Az lesz a vége, hogy neked jobban fog fájni, mint azoknak, akiket gyűlölsz.
- Ne engedd, hogy mások lehúzzanak! Ne csökkentsd a sztenderdjeidet azért, mert mások nem hajlandók növelni az övéket!
- Vedd észre a parányi pillanatok örömét! Élvezd a kis dolgokat is, mert egy nap esetleg visszanézel és rájössz, hogy azok voltak az igazán nagy, és fontos dolgok. Sosem tudhatod melyik nap az utolsó számodra a földön.
- Ne akarj mindent tökéletesen csinálni! Lehetetlen... A valódi világban nem a perfekcionistákat díjazzák, hanem azokat, akik elvégzik a dolgokat.
- Ne kövesd a legkisebb ellenállás útját! Az élet nem könnyű, különösen, ha valami értékes dolgot szeretnél elérni. Ne keresd a legkönnyebb megoldást. Igen is, csinálj valami rendkívülit! Ha meg kell szenvedni érte, szenvedj meg. Ettõl csak bölcsebbé, és kitartóbbá vâlsz.
- Ne tegyél úgy, mintha minden rendben lenne, amikor nincsen! Néha nyugodtan széteshetsz egy kis időre. Nem kell mindig a kemény fiút játszani, és nem kell állandóan bizonygatni, hogy minden rendben van. Azok az igazán kemény gyerekek, akik ki tudják mutatni igazán érzéseiket.
- Ne hibáztass másokat a saját problémáid miatt! Ha másokat hibáztatsz azért, ami veled történik, akkor elutasítod a felelősséget, és másokra ruházod a rendelkezés jogát az életed adott területe felett.
- Ne próbálj mindenki számára minden lenni, és mindenkinek mnegfeleni. Ez lehetetlen, és ha megpróbálod, kiégsz. De ha egy valakit mosolyra késztetsz, az megváltoztathatja a világot. Szűkítsd a fókuszt! Mindenkin Te sem tudsz segiteni. Mindenki úgy sem fog megérteni.
- Ne aggódj annyit! Az aggódás nem mentesíti a holnapot a nehézségektől, csak a mát gátolja az örömöktől.
Légy hálás!!! Fontos a fejlõdéshez. Talán az egyik legfontosabb. Az elégedettelenség, egyenlõ a lelki szegénységgel...
Ahelyett, hogy arra gondolsz, mi az, aminek híján vagy, próbálj arra gondolni, hogy mi az, amid van... és rájössz majd, hogy egészen gazdag vagy! ööö...
"A Földnek nincs szüksége mégtöbb anyagiakban sikeres emberre. Nagyobb szüksége van inkább béketeremtő, gyógyító, helyreállító, mesélő és szerető emberekre."
Ha ezeket megérted, az életszinvonalad is igen pozitivan fog változni, fejlõdni, minden irányban...
Szép estét Mindenkinek!
Eleinte nagyon nem fogod kényelmesen érezni magad, sõt..., de végül sokkal sokkal több leszel.
- Ne tölts időt a nem megfelelő emberekkel! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk az életkedvet és energiát. Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál Neked benne. Sohase erőltesd rá magad senkire, aki nem ismeri el az értékeidet. Õszintén, megéri?
- Ne menekülj a problémáid elől, nézz szembe velük! Nem elvárás, hogy azonnal megoldjuk a problémákat. Nem így terveztek bennünket. Hanem úgy, hogy megsértődjünk, szomorúak legyünk, megsérüljünk, megbotoljunk és elessünk és ezzel együtt haladjunk. Ez az élet célja, – hogy szembenézzünk a problémákkal és idővel megoldjuk őket. Végső soron ez tesz bennünket azzá, akik igazán vagyunk. Ezáltal tudunk csak ALKOTNI, amiért születtünk.
- Senki sem született sem jobbnak, sem rosszabbnak. Csak kérdés, hogy mivé válunk életünk során.
- Ne hazudj önmagadnak! Bárki mást becsaphatsz a világon, de önmagadat nem tudod. Csak akkor lépünk előre az életben, ha kockáztatunk, és a legkockázatosabb dolog az, amikor megpróbálunk őszinték lenni önmagunkkal szemben.
- Ne akarj valami más lenni, ami nem vagy! Az élet egyik legnagyobb kihívása az, hogy önmagad légy egy olyan világban, amelyik próbál olyanná tenni, mint mindenki más. Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek! Légy Önmagad, és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet!
- Ne szorítsd háttérbe a saját igényeidet! Igen, segíts másokon, de segíts önmagadon is! Ha valaha is ott volt az ideje, hogy kövesd a vágyaidat és valami olyat csinálj, ami neked fontos, akkor az a pillanat most van itt.
- Ne kapaszkodj mindenáron a múltba! Ne fogadd el, hogy ezt örökölted, vagy ezt láttad gyerekkorodban. Nem tudod elkezdeni az életed következő fejezetét, amíg az előzőt olvasod újra és újra. Semmi értelme rágódni, elmúlt dolgokon.
- Ne félj hibákat véteni! Mindenkivel elõfordul. Velem is, Veled is! Ha csinálsz valamit és elrontod, az még mindig legalább százszor hatékonyabb, mintha nem csinálnál semmit.
- Ne akard megvásárolni a boldogságot! Sok olyan dolog van, amire vágyunk, és sokba kerülnek. De az igazság az, hogy azok a dolgok, amelyek igazán boldoggá tesznek, teljesen ingyen vannak.
- Ne légy link! Az egyik legnagyobb bûn, saját magaddal szemben. Ne gondolkozz túl sokat, különben még ott is problémát hozol létre, ahol eleve nem is volt.
- Arra koncentrálj, amit akarsz, hogy megtörténjen! Ha minden nap azzal a gondolattal ébredsz fel, hogy valami csodálatos fog történni az életedben a mai napon, és jól odafigyelsz, akkor gyakran rájössz, hogy tényleg megtörtént. Ez tudom igen nehéz...nekem is...
- Ne keveredj kapcsolatokba rossz indokból! A kapcsolatokat bölcsen kell megválogatni. Jobb egyedül is lenni, mint rossz, negativ társaságban.
- Minden találkozásnak célja van! Rá fogsz jönni az életed során, hogy minden egyes emberrel való ismeretségednek célja van. Egyesek próbára tesznek, egyesek kihasználnak, egyesek pedig tanítanak. De a legfontosabb, hogy õk lesznek, akik kihozzák belőled a legjobbat. Mindenbõl, és mindenkitõl lehet tanulni. Minden dolog utólag fog igazán kiderülni, miért is volt... Ne akarj azonnali vâlaszokat.
- Koncentrálj arra, hogy a saját eredményeidet javítsd minden nap! A siker a TE és ÖNMAGAD közötti ütközetben dől el. Nem mindenki mással kell versenyezni. Saját magaddal való háború a legkeményebb. Személyes tapasztalat...
- Ne légy féltékeny másokra! A féltékenység annak a művészete, hogy valaki más jószerencséjén meditálsz a sajátod helyett.
- Hagyd abba a panaszkodást és az önsajnálatot! Az élet okkal küldi a ziccereket – azért, hogy az utadat olyan irányba fordítsa, ami Neked való. Úgyhogy mosolyogj! Hadd tudja meg mindenki, hogy ma sokkal erősebb vagy, mint amilyen tegnap voltál és az is leszel! Itt születnek meg majd az irigyesek. De erre nyugodtan büszke is lehetsz.
- Ne tarts haragot! Ne éld az életedet gyűlölettel a szívedben! Az lesz a vége, hogy neked jobban fog fájni, mint azoknak, akiket gyűlölsz.
- Ne engedd, hogy mások lehúzzanak! Ne csökkentsd a sztenderdjeidet azért, mert mások nem hajlandók növelni az övéket!
- Vedd észre a parányi pillanatok örömét! Élvezd a kis dolgokat is, mert egy nap esetleg visszanézel és rájössz, hogy azok voltak az igazán nagy, és fontos dolgok. Sosem tudhatod melyik nap az utolsó számodra a földön.
- Ne akarj mindent tökéletesen csinálni! Lehetetlen... A valódi világban nem a perfekcionistákat díjazzák, hanem azokat, akik elvégzik a dolgokat.
- Ne kövesd a legkisebb ellenállás útját! Az élet nem könnyű, különösen, ha valami értékes dolgot szeretnél elérni. Ne keresd a legkönnyebb megoldást. Igen is, csinálj valami rendkívülit! Ha meg kell szenvedni érte, szenvedj meg. Ettõl csak bölcsebbé, és kitartóbbá vâlsz.
- Ne tegyél úgy, mintha minden rendben lenne, amikor nincsen! Néha nyugodtan széteshetsz egy kis időre. Nem kell mindig a kemény fiút játszani, és nem kell állandóan bizonygatni, hogy minden rendben van. Azok az igazán kemény gyerekek, akik ki tudják mutatni igazán érzéseiket.
- Ne hibáztass másokat a saját problémáid miatt! Ha másokat hibáztatsz azért, ami veled történik, akkor elutasítod a felelősséget, és másokra ruházod a rendelkezés jogát az életed adott területe felett.
- Ne próbálj mindenki számára minden lenni, és mindenkinek mnegfeleni. Ez lehetetlen, és ha megpróbálod, kiégsz. De ha egy valakit mosolyra késztetsz, az megváltoztathatja a világot. Szűkítsd a fókuszt! Mindenkin Te sem tudsz segiteni. Mindenki úgy sem fog megérteni.
- Ne aggódj annyit! Az aggódás nem mentesíti a holnapot a nehézségektől, csak a mát gátolja az örömöktől.
Légy hálás!!! Fontos a fejlõdéshez. Talán az egyik legfontosabb. Az elégedettelenség, egyenlõ a lelki szegénységgel...
Ahelyett, hogy arra gondolsz, mi az, aminek híján vagy, próbálj arra gondolni, hogy mi az, amid van... és rájössz majd, hogy egészen gazdag vagy! ööö...
"A Földnek nincs szüksége mégtöbb anyagiakban sikeres emberre. Nagyobb szüksége van inkább béketeremtő, gyógyító, helyreállító, mesélő és szerető emberekre."
Ha ezeket megérted, az életszinvonalad is igen pozitivan fog változni, fejlõdni, minden irányban...
Szép estét Mindenkinek!
— itt: Big buddha temple.
2014.05.07.
Eltelt 1 hét, s hálás vagyok azért, hogy Pirok ismét leírta gondolatait. Nagyon megérintett. Köszönöm Pirok. Nézzétek, olvassátok és merüljetek el a gondolatok világában.
Ma este kimentem az erdõbe egy kis "tisztáshoz" hasonló részhez, nem túl messze a szállásomtòl. Hogy minek azt nem tudom, csak ugy éreztem, hogy most erre van szükségem, és mennem kell.
Mivel itt percek alatt besötétedik, a telefonommal világíottam az úton.
Sok gyertyát vittem, hogy távol tartsam magam az élõsködõktõl, és a különbözõ dolgoktól. Indulásomkor azért bennem volt a para, nem tagadom. Amennyire tudtam "felfegyverkeztem". Machétám sajnos nem volt, de hoztam magammal egy military kést, aminek végre most hasznát vettem. Adott egy kis biztoság-érzetet jelenléte. A furcsa mozgolódások a levelek alatt, a bokrok mögött azért igen éberen tartottak.
Mikor megérkeztem, gyertyákat gyújtottam magam köré, leültem középre, és hallgattam a csendet...
Hallgattam az õserdõ szavát, az állatok, bogarak beszédét, a fák susogását, amit forró gyenge szellõ idézett elõ. Ott már semmi félelemet nem éreztem,amin kicsit meg is lepõdtem.
Ezen a helyen elértem egy olyan szintre, ahol már nem az agyammal gondolkoztam, csak hagytam, hogy a belsõm szóljon hozzám ha épp szükséges. Pár hete még ki sem merészkedtem volna sötétedés után a szállásról sem, nemhogy ebbe a környezetbe. De azóta sok sok minden más lett.
Agyunk negativ gondolatai bebeszélik nekünk, hogy nehogy kimenj; csomó veszély, félelmetes helyszín hangok, kígyók,bogarak stb...
Az igazi félelmek mind mind innen fakadnak. Onnan, hogy az elménk bebeszél nekünk mindenféle baromságot, hogy ne csináld ezt mert..., veszélyes az mert..., Te ugy sem vagy képes erre vagy arra, mert...stb
Sok sok ilyen gondolat végzi a munkáját nap mint nap az agyunkban, amitõl sokan szenvedünk, stresszelünk. Ez kihat az eredményeinkre, egészségünkre, egész életünkre. És ezt saját magunk tápláljuk bele az elmènkbe minden pillanatban. Negativ gondolatok ugye...
Egy idõ után már kezdjük azt hinni hogy ez "természetes", és már már el is hisszük félelmeinket. Nagy hiba!!!
Ha valaki eléri azt a szintet, hogy ezek a negativ, visszahuzó mantrák ne kísértsenek bennünket, megváltozik körülötte minden. Megváltozik az élete egy olyan irányba, ahol megszünnek a félelmek, szorongások...stb, ott legbelül, és a gyakorlatban, mindennapokban is.
Ettõl kezdve kitisztul egy olyan látás, amit már semmi, és senki nem tud legyõzni. Ahol nincsennek határok, nincs lehetetlen. Ezt kivethetjük mint a mindennapjainkra, magánéletünkre, munkánkra, bàrmire. Ha sikerül elérnünk, hogy igy nézzünk a világra, az egész életünket megtudjuk változtatni igen jó irányba. Onnantól kezdve kerülhetsz Te bármilyen helyre, bármilyen körülményekbe, helyzetbe, a negativ szarságok le fognak rólad peregni. Lesz egy olyan "burkod" ami megvéd mindentõl, és mindenbõl a jót meríted ki. Megtanulsz szelektálni.
Mivel itt percek alatt besötétedik, a telefonommal világíottam az úton.
Sok gyertyát vittem, hogy távol tartsam magam az élõsködõktõl, és a különbözõ dolgoktól. Indulásomkor azért bennem volt a para, nem tagadom. Amennyire tudtam "felfegyverkeztem". Machétám sajnos nem volt, de hoztam magammal egy military kést, aminek végre most hasznát vettem. Adott egy kis biztoság-érzetet jelenléte. A furcsa mozgolódások a levelek alatt, a bokrok mögött azért igen éberen tartottak.
Mikor megérkeztem, gyertyákat gyújtottam magam köré, leültem középre, és hallgattam a csendet...
Hallgattam az õserdõ szavát, az állatok, bogarak beszédét, a fák susogását, amit forró gyenge szellõ idézett elõ. Ott már semmi félelemet nem éreztem,amin kicsit meg is lepõdtem.
Ezen a helyen elértem egy olyan szintre, ahol már nem az agyammal gondolkoztam, csak hagytam, hogy a belsõm szóljon hozzám ha épp szükséges. Pár hete még ki sem merészkedtem volna sötétedés után a szállásról sem, nemhogy ebbe a környezetbe. De azóta sok sok minden más lett.
Agyunk negativ gondolatai bebeszélik nekünk, hogy nehogy kimenj; csomó veszély, félelmetes helyszín hangok, kígyók,bogarak stb...
Az igazi félelmek mind mind innen fakadnak. Onnan, hogy az elménk bebeszél nekünk mindenféle baromságot, hogy ne csináld ezt mert..., veszélyes az mert..., Te ugy sem vagy képes erre vagy arra, mert...stb
Sok sok ilyen gondolat végzi a munkáját nap mint nap az agyunkban, amitõl sokan szenvedünk, stresszelünk. Ez kihat az eredményeinkre, egészségünkre, egész életünkre. És ezt saját magunk tápláljuk bele az elmènkbe minden pillanatban. Negativ gondolatok ugye...
Egy idõ után már kezdjük azt hinni hogy ez "természetes", és már már el is hisszük félelmeinket. Nagy hiba!!!
Ha valaki eléri azt a szintet, hogy ezek a negativ, visszahuzó mantrák ne kísértsenek bennünket, megváltozik körülötte minden. Megváltozik az élete egy olyan irányba, ahol megszünnek a félelmek, szorongások...stb, ott legbelül, és a gyakorlatban, mindennapokban is.
Ettõl kezdve kitisztul egy olyan látás, amit már semmi, és senki nem tud legyõzni. Ahol nincsennek határok, nincs lehetetlen. Ezt kivethetjük mint a mindennapjainkra, magánéletünkre, munkánkra, bàrmire. Ha sikerül elérnünk, hogy igy nézzünk a világra, az egész életünket megtudjuk változtatni igen jó irányba. Onnantól kezdve kerülhetsz Te bármilyen helyre, bármilyen körülményekbe, helyzetbe, a negativ szarságok le fognak rólad peregni. Lesz egy olyan "burkod" ami megvéd mindentõl, és mindenbõl a jót meríted ki. Megtanulsz szelektálni.
Ma tisztán rájöttem arra, hogy ha szeretnénk valamit az életben, vannak céljaink, hiszünk benne, akkor higgyétek el meg is kapjuk rá a válaszokat. Csak hinni kell, és persze a válaszokat fel is kell ismerni.
Nem szabad mindig a legegyszerübb módját várni annak, hogy megérkezzen a cél felé vezetõ válasz, mert akkor elsiklik minden mellettünk, és toporgunk tovább egyhelyben....Nem szabad sürgetni sem a dolgokat, mert a türelmetlenség is igen nagy bajokat tud okozni. Ha ezt megtanuljuk, akkor minden meg fog érkezni, amikor érkeznie kell. Se elõbb, se késõbb.
A nehéségekben, szenvedésben is meg kell találnunk minden jót, ami erõsít, és maximálisan építi életünket, fejleszti gondolkodásunkat....
Nem szabad mindig a legegyszerübb módját várni annak, hogy megérkezzen a cél felé vezetõ válasz, mert akkor elsiklik minden mellettünk, és toporgunk tovább egyhelyben....Nem szabad sürgetni sem a dolgokat, mert a türelmetlenség is igen nagy bajokat tud okozni. Ha ezt megtanuljuk, akkor minden meg fog érkezni, amikor érkeznie kell. Se elõbb, se késõbb.
A nehéségekben, szenvedésben is meg kell találnunk minden jót, ami erõsít, és maximálisan építi életünket, fejleszti gondolkodásunkat....
Kértem Eröt...és kaptam nehézségeket, amelyek erössé tesznek.
Kértem Bölcsességet...és kaptam problémákat, hogy megoldjam öket.
Kértem Jómódot...és kaptam szegénységet, hogy becsüljem azt amim van.
Kértem Bátorságot...és kaptam félelmeket, hogy legyözzem azokat.
Kértem Tiszteletet...és kaptam bajban lévö embereket, hogy segítsek.
Kértem Szabadságot...és kaptam pillanatokat, hogy tisztán lássak.
Kértem Boldogságot...és kaptam könnyeket, hogy megtanuljak szeretni.
Kértem Jobb Életet...és kaptam lehetöségeket.
Kértem Bölcsességet...és kaptam problémákat, hogy megoldjam öket.
Kértem Jómódot...és kaptam szegénységet, hogy becsüljem azt amim van.
Kértem Bátorságot...és kaptam félelmeket, hogy legyözzem azokat.
Kértem Tiszteletet...és kaptam bajban lévö embereket, hogy segítsek.
Kértem Szabadságot...és kaptam pillanatokat, hogy tisztán lássak.
Kértem Boldogságot...és kaptam könnyeket, hogy megtanuljak szeretni.
Kértem Jobb Életet...és kaptam lehetöségeket.
Semmit sem kaptam meg amit szerettem volna, és mégis megkaptam mindent!!!
2014.05.01.
Végre ismét üzenet érkezett. Persze Pirok nagy "utazásban" van nem elsőrendű az írás, de fontos, nekem igen, hogy hírt halljak felőle és a változásokról. Ime itt az üzenete 1/1 ide másolva.
X.nap
A belsõ felismerés, és változás elsõ jelei...
Nem az az erõs, aki sohasem hibázik. A tökéletesség a gyöngék illúziója, akik egy "hibátlan" úton járva hibátlannak mutogatják magukat.
Gyöngék..., de Te lehetsz erõs, ha elbuksz egy göröngyös úton és mégis újfent talpra állsz, hogy megtanulj egyenesen járni ezen akadályokkal teli, végtelennek ható útvonalon.
Igazából nincs is szükséged mesterekre, tanítókra, könyvekre, de persze néha jól jön egy kis külsõ segítség..., a tudás minden rezgése benned van.
Tapasztalni születtél. Hozd egyensúlyba, harmóniába az életed az anyagban, és a matériában. Párhuzamosan kell foglalkoznod mindkét részeddel, az anyagi testtel, hisz ez lelkünk temploma, és a belsõnkkel.
Nem elegendõ csak anyagi javak megszerzésére törekednünk, mert vergõdni fogunk mint egy partra vetett hal. És ugyanúgy nem elegendõ elvonulni a világ elõl, csak meditálni sem. A kettõ között kell megtalálni az Utad. A kettõt kell egyensúlyba hozni.
Ha álmaid, céljaid útján mész, add oda magad teljesen. Ne hagyj nyitva semmiféle ajtót a mentgetõzésnek.
"Ez nem az amire gondoltam... ez nekem úgy se sikerül"..., stb.
Ezekben a gondolatokban benne van a vereség csírája! Menj utadon, és ne foglalkozz semmivel, senkivel. Ne hagyd hogy bármi, bárki befolyásoljon. Menj akkor is, ha lépéseid bizonytalanságba tartanak. Ha kihasználod a jelen lehetõségeit, és mersz cselekedni, a jövõben biztos sokkal jobb leszel. De ha megtagadod a saját határaidat, soha nem fogod õket legyõzni, és visszafelé fejlõdsz.
Lépj bátran utadra, és ne félj mások kritikáitól. És ami nagyon fontos; ne hagyd magad saját önkritikád által megbénítani!
Néhányan egész életünkben arról panaszkodnak, hogy nincs választásuk, sokan pedig mások döntéseit kritizálják. Az ilyen dolgok soha ne befolyásoljanak semmiben.
A harcos mindig tettekre váltja gondolatait. Elõfordul, hogy hibázik, de tanul belõle, és a tanulságot saját hasznára forditja. Elõfordul, hogy letér az útról, és rengeteg idõt veszít, de végül mindig visszatér eredeti tervéhez... Senki sem tökéletes, de a bölcs harcos tanul a mellékutakon is.
Néha vannak pillanatok, mikor már olyan közel jársz ahhoz, hogy végleg feladd. De ilyenkor tekints vissza, és meglátod milyen sokat tettél ahhoz, hogy elérd végleges célod. Ez mindig erõt fog adni...
Látni fogod azt a rögökkel és akadályokkal kirakott utat, amin elértél idáig. Sóhajts fel ilyenkor, és meríts erõt ezekbõl az idõszakokból.
Rájössz, hogy akármilyen messze is van az út vége, sosem szabad megállni, és elcsüggedni. Ha elfáradtál, nem baj. Pihenj meg, és kalandozz kicsit a dolgokon.
De utána indulj el újra, és bármilyen fájdalmas is lesz, végig fogod csinálni. Hidd el a végállomás ettõl lesz még csodálatosabb.
Mindig menj, figyelj, és megfogod azt találni, amiért egész élezedben küzdöttél.
Csak ezeket a dolgokat ismerd is fel...
Ha eltudod képzelni, meg is tudod valósítani...
Minden ember és esemény úgy kerül az életünkbe, hogy magunk hivjuk oda. Ez talán furán hangzik, de higgyétek el, hogy igy van. Az már csak rajtad áll, hogy mit kezdesz velük...
Lehetetlenség bármibe is belebukni. Sokan azt hisszük, hogyha az A pontbol nem jutunk el a C be, csak a B be, akkor vesztesek vagyunk. NEM!!!
Csak az élet is, mint minden más, lépésekbõl áll. Tanuld meg a türelmet, és tanuld meg levonni a következtetéseket. Ha ez megvan, meglátod összáll a puzzle, és mégsem minden helyzet annyira szar... Tanulj a legkisebb dologból is, állj meg kicsit, és kérdezd meg magadtól; mivel is szolgál ez a szituáció engem?
Nem az a lényeg mit hallgatsz, hanem az, hogy hogyan hallgatod..., mert az üzenet ott van mindenhol.
Mindenkinek a saját életútja a legnehezebb. Ez nem is kérdés. Kívülrõl minden sokkal könnyebbnek tünik, egyszerûbbnek látszik. De a saját sorsunkat súlyát csak mi tudhatjuk. Azt más csak maximum feltételezheti. Ezért is ne ítélkezzünk soha mások felett, hiszen fogalmunk sincs a másik mit cipel.
Ne mondjuk azt, hogy "ááá, az semmi ahhoz képest, ami velem törtènik"..., meg hogy "neki milyen könnyû" ezért, meg azért... de fogalmunk sincs, hogy miért. Inkább mosolyogva kivánjunk békés haladást a céljai felè.
"Amióta elindultam azon az úton, amit a magaménak tartok, folyton arra törekszem, hogy rábízzam magam a jelekre, hogy cselekedeteimbõl tanuljak; - és ne abból, hogy elképzelem, mit cselekednék..."
Mindenkinek szüksége van arra, hogy idõnként elvonuljon a világ zajától, és megtalálja a tökéletes békességet.
Mindenkinek vissza kell nyernie szilárd lelki egyensúlyát, de erre csak egyedül, nyugalomban van lehetõsége.
Ha ezt eléred, utána bárhová mehetsz, bármit csinálhatsz, a külsõ világban lèvõ káosz már nem lesz hatással rád.
Sokan vannak akik nem bírják elviselni a csendet. Nekik állandó szükségük van a zajra, nyüzsgésre, mert kívül-belül nyugtalanok. Õk az örök útkeresõk...
Ha az életben többféle út kínálkozik számodra, és nem tudod melyiket válaszd, ne bízd a döntést a véletlenre. Ülj le és várj. Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgass a belsõdre. Mikor megszólal, állj fel, és menj amerre visz!
Semmit ne erõltessünk. A lényeg, hogy minden megy magától, és minden a maga idejében bekövetkezik.
Az életben nincs jó vagy rossz döntés. Ha valamihez ragaszkodunk ami nem a miénk, az ugysem marad meg. Viszont ha eltoljuk azt, ami hozzánk tartozik, az élet elõbb utóbb vissza fogja hozni. Ez vonatkozzék bármire, vagy bárkire is...
"Nem akarom, hogy azon az Úton kövessen bárki is, amelyen én haladok a célom felé.
Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást, csak azért, mert tőlem származik.
Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, nem a te tapasztalatod, és így nem is fogsz vele azonosulni.
Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot.
Az igazat megvalósítók életpályáját tekintsd csupán bizonyítéknak arra, hogy a cél elérhető.
Szabadulj meg attól a romlásba vezető hozzáállástól, amely kívülről vár segítséget.
Nem olyan tanítóra van szükséged, aki befolyásol, hanem olyanra, aki arra tanít, hogy ne hagyd magad befolyásolni! A legmélyebb igazságok a legegyszerűbb szavakba vannak öntve... "
Csodaszép május 1.et Mindenkinek:)
A belsõ felismerés, és változás elsõ jelei...
Nem az az erõs, aki sohasem hibázik. A tökéletesség a gyöngék illúziója, akik egy "hibátlan" úton járva hibátlannak mutogatják magukat.
Gyöngék..., de Te lehetsz erõs, ha elbuksz egy göröngyös úton és mégis újfent talpra állsz, hogy megtanulj egyenesen járni ezen akadályokkal teli, végtelennek ható útvonalon.
Igazából nincs is szükséged mesterekre, tanítókra, könyvekre, de persze néha jól jön egy kis külsõ segítség..., a tudás minden rezgése benned van.
Tapasztalni születtél. Hozd egyensúlyba, harmóniába az életed az anyagban, és a matériában. Párhuzamosan kell foglalkoznod mindkét részeddel, az anyagi testtel, hisz ez lelkünk temploma, és a belsõnkkel.
Nem elegendõ csak anyagi javak megszerzésére törekednünk, mert vergõdni fogunk mint egy partra vetett hal. És ugyanúgy nem elegendõ elvonulni a világ elõl, csak meditálni sem. A kettõ között kell megtalálni az Utad. A kettõt kell egyensúlyba hozni.
Ha álmaid, céljaid útján mész, add oda magad teljesen. Ne hagyj nyitva semmiféle ajtót a mentgetõzésnek.
"Ez nem az amire gondoltam... ez nekem úgy se sikerül"..., stb.
Ezekben a gondolatokban benne van a vereség csírája! Menj utadon, és ne foglalkozz semmivel, senkivel. Ne hagyd hogy bármi, bárki befolyásoljon. Menj akkor is, ha lépéseid bizonytalanságba tartanak. Ha kihasználod a jelen lehetõségeit, és mersz cselekedni, a jövõben biztos sokkal jobb leszel. De ha megtagadod a saját határaidat, soha nem fogod õket legyõzni, és visszafelé fejlõdsz.
Lépj bátran utadra, és ne félj mások kritikáitól. És ami nagyon fontos; ne hagyd magad saját önkritikád által megbénítani!
Néhányan egész életünkben arról panaszkodnak, hogy nincs választásuk, sokan pedig mások döntéseit kritizálják. Az ilyen dolgok soha ne befolyásoljanak semmiben.
A harcos mindig tettekre váltja gondolatait. Elõfordul, hogy hibázik, de tanul belõle, és a tanulságot saját hasznára forditja. Elõfordul, hogy letér az útról, és rengeteg idõt veszít, de végül mindig visszatér eredeti tervéhez... Senki sem tökéletes, de a bölcs harcos tanul a mellékutakon is.
Néha vannak pillanatok, mikor már olyan közel jársz ahhoz, hogy végleg feladd. De ilyenkor tekints vissza, és meglátod milyen sokat tettél ahhoz, hogy elérd végleges célod. Ez mindig erõt fog adni...
Látni fogod azt a rögökkel és akadályokkal kirakott utat, amin elértél idáig. Sóhajts fel ilyenkor, és meríts erõt ezekbõl az idõszakokból.
Rájössz, hogy akármilyen messze is van az út vége, sosem szabad megállni, és elcsüggedni. Ha elfáradtál, nem baj. Pihenj meg, és kalandozz kicsit a dolgokon.
De utána indulj el újra, és bármilyen fájdalmas is lesz, végig fogod csinálni. Hidd el a végállomás ettõl lesz még csodálatosabb.
Mindig menj, figyelj, és megfogod azt találni, amiért egész élezedben küzdöttél.
Csak ezeket a dolgokat ismerd is fel...
Ha eltudod képzelni, meg is tudod valósítani...
Minden ember és esemény úgy kerül az életünkbe, hogy magunk hivjuk oda. Ez talán furán hangzik, de higgyétek el, hogy igy van. Az már csak rajtad áll, hogy mit kezdesz velük...
Lehetetlenség bármibe is belebukni. Sokan azt hisszük, hogyha az A pontbol nem jutunk el a C be, csak a B be, akkor vesztesek vagyunk. NEM!!!
Csak az élet is, mint minden más, lépésekbõl áll. Tanuld meg a türelmet, és tanuld meg levonni a következtetéseket. Ha ez megvan, meglátod összáll a puzzle, és mégsem minden helyzet annyira szar... Tanulj a legkisebb dologból is, állj meg kicsit, és kérdezd meg magadtól; mivel is szolgál ez a szituáció engem?
Nem az a lényeg mit hallgatsz, hanem az, hogy hogyan hallgatod..., mert az üzenet ott van mindenhol.
Mindenkinek a saját életútja a legnehezebb. Ez nem is kérdés. Kívülrõl minden sokkal könnyebbnek tünik, egyszerûbbnek látszik. De a saját sorsunkat súlyát csak mi tudhatjuk. Azt más csak maximum feltételezheti. Ezért is ne ítélkezzünk soha mások felett, hiszen fogalmunk sincs a másik mit cipel.
Ne mondjuk azt, hogy "ááá, az semmi ahhoz képest, ami velem törtènik"..., meg hogy "neki milyen könnyû" ezért, meg azért... de fogalmunk sincs, hogy miért. Inkább mosolyogva kivánjunk békés haladást a céljai felè.
"Amióta elindultam azon az úton, amit a magaménak tartok, folyton arra törekszem, hogy rábízzam magam a jelekre, hogy cselekedeteimbõl tanuljak; - és ne abból, hogy elképzelem, mit cselekednék..."
Mindenkinek szüksége van arra, hogy idõnként elvonuljon a világ zajától, és megtalálja a tökéletes békességet.
Mindenkinek vissza kell nyernie szilárd lelki egyensúlyát, de erre csak egyedül, nyugalomban van lehetõsége.
Ha ezt eléred, utána bárhová mehetsz, bármit csinálhatsz, a külsõ világban lèvõ káosz már nem lesz hatással rád.
Sokan vannak akik nem bírják elviselni a csendet. Nekik állandó szükségük van a zajra, nyüzsgésre, mert kívül-belül nyugtalanok. Õk az örök útkeresõk...
Ha az életben többféle út kínálkozik számodra, és nem tudod melyiket válaszd, ne bízd a döntést a véletlenre. Ülj le és várj. Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgass a belsõdre. Mikor megszólal, állj fel, és menj amerre visz!
Semmit ne erõltessünk. A lényeg, hogy minden megy magától, és minden a maga idejében bekövetkezik.
Az életben nincs jó vagy rossz döntés. Ha valamihez ragaszkodunk ami nem a miénk, az ugysem marad meg. Viszont ha eltoljuk azt, ami hozzánk tartozik, az élet elõbb utóbb vissza fogja hozni. Ez vonatkozzék bármire, vagy bárkire is...
"Nem akarom, hogy azon az Úton kövessen bárki is, amelyen én haladok a célom felé.
Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást, csak azért, mert tőlem származik.
Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, nem a te tapasztalatod, és így nem is fogsz vele azonosulni.
Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot.
Az igazat megvalósítók életpályáját tekintsd csupán bizonyítéknak arra, hogy a cél elérhető.
Szabadulj meg attól a romlásba vezető hozzáállástól, amely kívülről vár segítséget.
Nem olyan tanítóra van szükséged, aki befolyásol, hanem olyanra, aki arra tanít, hogy ne hagyd magad befolyásolni! A legmélyebb igazságok a legegyszerűbb szavakba vannak öntve... "
Csodaszép május 1.et Mindenkinek:)
— itt: หาดท้องนายปาน เกาะพงัน.
2014.04.18.
Pirok mai üzenetét elolvasva, várni kell egy ideig amíg újból fog jelentkezni. Üzeneted egyik legfontosabb része (sok-sok új "gyógyító", tréner........ Sajnos ez tény. Divat lett. Pirok óriási Ember vagy a szememben! Izgatottan várom és szurkolok a Céljaid és Álmaid megvalósításának eléréséért. Tettél is és teszel is érte bőven!
Utolsó gondolatok....
Szeretnék ma pár gondolatot idézni, mi is az az Út, amit egy szellemi fejlődés alkalmával bejárunk.
Először is röviden tisztáznunk kell mit értünk szellemi fejlődés alatt, és mi az emberi életünk valódi célja...Ne gondoljátok, hogy az, hogy megszületünk, megnövünk, dolgozunk, családot alapítunk, meghalunk, stb...NEM!
A szellemi fejlődést röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy az Egységhez, a Forráshoz való visszatérés. Visszatérés oda, ahonnan elindultunk.
Ez a hétköznapi nyelven a Teremtő elfogadását jelenti, az Ő benne való hitet és bizalmat a SZERETETEN keresztül. Ez mind mind ott van bennünk. Ugyanúgy bennem is, mint Benned!
A szellemi fejlődés csakis a felismerés által következhet be, mégpedig a személyes tapasztalataink alapján.
A szellemi fejlődést nem lehet könyvekből vagy tanfolyamokon megtanulni, azt meg kell élnünk, azt meg kell tapasztalnunk. Mi midig szellemi fejlődésen megyünk keresztül, akár akarjuk, akár nem. Sőt még akkor is ha nem is tudunk róla. Ennek az üteme lehet lassú (nem tudatos fejlődés), de lehet gyors ütemű is. (egy tudatos fejlődés, előrehaladás)
Vizsgáljuk meg röviden egy mondatban, mi is az emberi élet célja.
Az emberi élet, a lét célja, az anyagtól való elrugaszkodás és a szellemi úton való fejlődés, az Isteni törvények felismerése és elfogadása!
Hogy ez milyen ütemben történik, annak saját tudati szintünk a meghatározója. Aki még csak alacsony tudati szinten van a szellemi evolúció fokán, az nem, vagy csak nehezen fogja ezt felismerni.
No de térjünk vissza az alaptémához, a szellemi fejlődéshez.
Az első szakasz a kereséssel kezdődik. Mindenki fejében biztos megfordult már, hogy valami nem frankó vele. Nem olyan az élete, ahogy szeretné... nem sikerülnek a dolgai...örök vesztesnek érzi magát legbelül, stb... sorolhatnám a végtelenségik. Sok sok szar gondolat. Persze legtöbbünk ezt letagadja saját magának is, elsiklik felette. A lehetõ legnagyobb hiba...
A második szakaszban megtörténik a felismerés, (ha egyáltalán megtörténik) és végül pedig egy beavatáson megyünk keresztül.
Természetesen ez a beavatás a saját belsőnkben fog végbemenni, aminek a hatására egy teljesen más életszemlélettel és gondolkodással fogunk rendelkezni. (én most valószinûnek tartom, hogy ebben a stádiumban vagyok)
A dualitás (anyagi) világából a Forrás felismeréséig fogunk eljutni, ahol már más értékek fogják az életünket meghatározni, mint azelőtt. A szellemi fejlődést egy, a kiinduló pontjából visszatérő görbének foghatjuk fel. Egy pontból indul el és ugyanebben a pontba tér is vissza, egy hosszú utat megjárva életünk során.
De kezdjük talán a születéssel. Amikor a gyermekként megszületünk még egységben vagyunk a Léttel, az Egységgel, Istennel, hívjuk bárhogy is.
Fejlődésünk, növekedésünk során azután elszakadunk az Egységtől, és egyre jobban az anyag törvények lesznek azok, amik meghatározzák az életünket és átveszik az uralmat felette. A társadalmi elvárások, a pénz, a karrier, a mindennapi problémák, a szexualitásra helyezett központosítás, mind azok a jelenségek, amik a dualitás és az ego törvényei szerint elfelejtetik az emberrel a Forrástól való származását. Minél jobban az anyag lesz az, ami meg fogja az életünket határozni.
A dualitás, feszültséget és problémákat fog okozni életünk során, amik azután kudarcokhoz, félelmekhez, csalódásokhoz és a betegségekhez fognak vezetni. A tudat teljes mértékben beszűkül a fizikai világra, és ezen értékeire irányítja a figyelmünket. A fizikai test és a fizikai lét kerül a középpontba. A problémák megoldását a fizikai síkban keressük majd, és meg vagyunk győződve, hogy ott meg is fogjuk találni. Eltávolodunk attól a ponttól, ahonnan kiindultunk, tehát eltávolodunk az Egységtől.
Egy válság lesz az életünkre jellemző, ami szintén magával hozza a szenvedéseket és a félelmeket, betegségeket, haragot, stb.. Sokszor meg vagyun róla győződve, hogy ez is az életünk rendje, és beletörõdünk. A problémák fogják végigkísérni az utunkat. Betegségek és kudarcok veszik át a szerepet az életünkben, mindennapjainkban. Ha minden jól megy, és észbe kapunk ezen a szenvedések és problémák hatására, akkor el fogják indítani a gondolkodásunkat a fejlõdés felé.
De mi a szenvedéseknek az oka? Hol kell a problémákra megoldását találni? Miért van szenvedés egyáltalán a földön és miért éppen Veled történnek azok a dolgok, amik megtörténnek?
Ezer kérdés halmozódik fel benned, bennem, és mindenkiben aki keresi a választ. Talán rájön arra, hogy életét rajta kívül álló erők irányítják és nem az anyagi formák. Felteszi magában a kérdést, hogy ki a hibás az élete alakulásáért? Nagyon egyszerû a válaszom, Te magad!
Nos itt vizsgáljuk meg röviden mi a szenvedésnek a jelentősége és miért van szükségünk a szenvedésre? Elsősorban a szenvedés lehetőséget ad az elgondolkodásra. Megnyitja a szellemi tudatot és felismeréseknek ad utat. Ezek a felismerések azután elvezetnek bennünket a szellemi fejlődés útjának a megtalálásához. Ha viszont nem történik meg a felismerés, akkor a világot és és a körülményeket fogjuk felelőssé tenni a szenvedéséért. A világ rossz, önző és kegyetlen és ez arra sarkal minket, hogy mi is rossz és kegyetlenné váljunk (szemet szemért, fogat fogért elmélet) A dualitás áldozatává válunk, még mélyebbre fogunk süllyedni az anyagban, és még több szenvedés és kudarc lesz életünk része.
Aki eljut a felismerésig, az rá fog lépni a szellemi fejlődés útjára és megint a kiinduló pont felé fog haladni. Úgyhogy a fejlődése végén megint oda jut vissza, ahonnan mint gyermek elindult. Mégpedig visszatér az Egységhez. A kör be fog zárulni. Az energiák már nem a földi síkon fognak rá hatással lenni, hanem a szellemi síkokon. Fontossá válik számára a szellemi gondolkodás, a belső munkálkodás és a szellemi világgal való kapcsolat keresése.
Napjainkban a szellemi fejlődés nem egy egyszerű feladat. Olyan mocskos korban élünk ahol az emberi tudat nagyon alacsony fokon áll, ahol nincsenek szellemi normák, csak káosz. Nincsenek útmutatók és jelzőtáblák. A kereső nehéz helyzetben van és sokszor nem is tudja, melyik irányba induljon el. Az alacsony emberi értékek azok, amik meghatározzák a fizikai és a szellemi normákat. A butítás a média részéről, az önzés, a kapzsiság, a butaság, a szex, a pénz, a természet rongálása, a háborúk, a félelmek azok, amik mind mind hatással vannak a hétköznapjainkra és gondolkodásunkra.
Az igénytelenség, az emberi és a szellemi értékek elutasítása a jellemző a mai korra. A dohányzás, az alkohol fogyasztás, a kábítószerek, az egészségtelen táplálkozás, a pénzhajszolás, a szexuális csapongás, a szeretetnélküliség, az önzés, az egoizmus, a hitetlenség ezek azok, amik fontosak az emberek nagy többségnek a számára.
Társadalmunkban a szeretet szó sajnos elég ismeretlen fogalom, sőt sokan még össze is tévesztik a szexualitással.
Félelmeinkel, nem is vesszük észre , hogy betegségeinket saját magunk hozzuk felszínre az életformánkkal és a gondolkodásunkkal!!
A mindennapos párkapcsolati problémák, a stressz, az önismeret hiánya és az elfordulás a szellemi világtól az, ami kialakítja a konfliktusokat bennünk, illetve tükrözi környezetünk felé.
Sokan a szellemi fejlődésük útján azt gondolják, hogy majd a mesterek lesznek azok, akik megmutatják a helyes utat. Majd õk megoldják a mi problémáinkat is a világban! Vagy még rosszabb, hogy sokan azt gondolják, hogy kiolvasok egy ilyen könyvet, és tudni fogok mindent.
NEM! Saját magadban kell keresni, felismerni, és megoldani ezt a problémát!! OTT VAN BENNED A MEGOLDÂS! Saját magad mestere vagy! Ott van benned minden megoldás egy sokkal jobb életre!
Ma már, sok sok ember hitét, és szerencsétlenségét kihasználva, rengetegen foglalkoznak "gyógyítással" és hasonló "megoldásokkal". A tanfolyamok, szemináriumok száma már végtelen és szegény kereső azt sem tudja, hogy melyiket végezze el kínjában. Kidob egy csomó pénzt, ami amúgy se nagyon van. Pedig nem is gondolná, hogy minden "tananyag" ott van benne. Sehova nem kell menni, senkinek nem kell fizetni feleslegesen.
Az e fajta könyvek száma is igen elszaporodtak. Egyik könyv helytelenebb információkat és tanításokat tartalmaz, mint a másik. Természetesen vannak kivételek is, én is találkoztam nem eggyel, és olvastam jobbnál jobb könyveket.
Sok sok tanfolyam vagy tanító egymással vetélkedve megpróbálja bebizonyítani, hogy csak az az út járható, amit ő felajánl... Természetesen jó anyagi juttatásért cserébe.
Ma már jó pénzekért lehet gyógyítást, spirituális képességeket, jövőbelátást, médiumi hozzáértést és minden más szutykot vásárolni.
Ennyi guru, tanító, messiás, médium, jós, látó nem volt még ezalatt a 2000 év alatt összesen, mint manapság. 80% a csaló, és nevetséges. De a legtöbben mégis beléjük kapaszkodunk, és fizetünk mint a köles. Sőt ma már nap mint nap találkozhatunk Jézus vagy az apostolok inkarnációival az újságosnál, közértben, vagy előadásokon. A tv csak úgy ontja a távgyógyítókat, jövendőmondókat, horoszkópkészítőket, sámánokat, táltosokat és egyéb négylábúakat.Nevetséges!! Hihetetlen mennyi ember bedõl az ilyen csalóknak! Csodálom, hogy még vannak egyáltalán betegségek vagy betegek. Ma már mindenkinek probléma nélkül kellene élnie, nem szabadna párkapcsolati vagy egzisztenciális problémáknak lenniük, mert mindenre találhatunk ma már minden utcasarkon szellemi gyógyítót vagy gyógyírt. Milyen jó nekünk...
A szellemi fejlődésünkben nagyon nagy szerepe van valóban a hitnek is. Most nem akarok a hit formájáról beszélni, mert mindenki azt a hitrendszert válasza, ami a legmegfelelőbb a számára. A hit lényege egy befelé fordulás, saját szellemi értékeink felismerése. Ilyenkor egy tudatos összeköttetésbe kerülünk az Isteni énünkkel, ami segítséget nyújt a tudati rezgésszintünk megemeléséhez. A hit által még nagyon sok szükséges információt megkapunk, ami azután a szellemi fejlődésünk útján segíteni fog minket.
Szóval minden szónak egy a vége, a szellemi fejlődésünket nem bízhatjuk senkire, önmagunkban kell megtennünk!!! Abban nekünk senki nem adhat útmutatást, esetleg csak jó tanácsokat. A szellemi fejlődés csakis a saját tapasztalatainkon keresztül érhető el. A beavatásunk is magunk által fog megtörténni, senki nem tudja azt nekünk megadni. Egy belső átalakuláson kell végigmennünk, ami sajnos egy nagyon nehéz és hosszú folyamat.
Én most egy jó idõre elbúcsúzom Mindenkitõl. Holnaptól elindul számomra is egy hatalmas munka, amit egyedül kell megoldanom. Remélem tudtam segíteni egy egy embernek, és erõt adtam sokaknak a felismeréshez. Ahhoz a felismeréshez amit nem lehet megvenni, csak megtalálni ott bent, Magadban...
Nem volt szándékom senkit sem "kioktatni", nem volt benne semmi médiafogás, mint páran írták is privátban. Jót is mosolyogtam rajta...
Nem volt bennem semmi kétszinûség. Pusztán tiszta, õszinte szeretet, jóindulat, hogy segítsek.
Kellemes Húsvétot Mindenkinek és Isten áldjon Benneteket és az Andreákat:)
pirok
2014.04.17. csütörtök
Egy nap kimaradt az üzenetből, már nagyon hiányzott. Ime itt van a különlegesség. Szinte átélem az eseményeket, ahogy olvasom. Köszönöm Pirok!
Nehéz volt most elkezdeni ezt a levelet… Tegnap kaptam hideget, és meleget is bőven.
Még este hazajövetel után ki akartam írni magamból a sok nyomást, de valahogy nem volt erőm hozzá. Csak bedőltem az ágyba, és bambultam magam elé még vagy 2 óráig. Nem vagyok egy gyenge gyerek, de azon vettem magam észre, hogy tudatomon kívül folyik a könny az arcomon.De kezdem talán a szebb oldalával.
Reggel 8.30 h kor pontosan megérkezett Tiet. Arra már rájöttem, hogy a pontosság a Thai-oknál elég ritka. De valahogy eddig Ő kivétel volt. Természetesen mosolyogva üdvözölt, és nagyon mondta a magáét helyi nyelven. Nem idegesen, csak úgy természetesen…
Kis idő múlva végre észbe kapott mikor látta, hogy abszolút nem értek semmit. Kérdezte, hogy vagyok? Mondtam neki mosolyogva, remekül.
Volt egy igen fontos tervem idejövetelem előtt, és ebből készültem is előző este. Szerettem volna megnézni Thaiföld másik arcát is. Megismerni azt a közeget. Sosem bocsájtottam volna meg magamnak, ha ezt kihagyom, és úgy térek majd haza. Szóval le is írtam angolul pontosan, hogy szeretném megkérni, vigyen el ma abba a részbe, ahol turisták nem igazán járnak. Vagy nem akarnak, vagy nem mernek... Muszáj látnom. Mikor ezt kimondtam, érdekesen nézett rám. Nem mondott semmit válaszul, csak úgy furán nézett. Mintha az jött volna le a tekintetéből, hogy biztos akarom én ezt?
Nem sokat mentünk, mikor egyszer csak megálltunk egy lakott területen. Beszélgetett egy velem egykorú fiúval, és 5 perc után mutogatták, hogy szálljak át a másik autóba. Fogalmam sem volt mi van, de természetesen átszálltam. Tiet bemutatott a srácnak, és azt mondta vele fogok tovább menni. Illedelmesen üdvözöltük egymást az itteni „wai” al, és elindultunk.
Kin-nek hívták a fiút, ( krokodilos képen Ő van mellettem) nagyon normálisnak tűnt. Kb. annyit beszélt angolul mint én, így hát jó elvoltunk. Elindultunk kietlen utakon, több lakott területen keresztül, és már kb 20.perc után kérdeztem magamtól, hogy bakker ilyen messze lenne az erdő? De nem szóltam semmit, csak vártam a történéseket. Megszoktam már, hogy itt nem igazán szabad összerakni a napomat, mert a helyzet úgyis adja magát.
Egyszer csak megálltunk egy Resort (szállás) előtt, és egy raszta fiú a barátnőjével felpattant a platóra. Rommá volt tetoválva, de megfigyeltem hogy ez itt nem ritka. A helyieknél sem… Gondoltam biztos jönnek ők is velünk, vagy mit tudom én. Kis idő múlva megint 1 pár, és utána 2 lányt vettünk fel. Szorongtak ott hátul, és elvoltam a baloldali anyósülésen. Ugyanis itt a közlekedés olyan mint Angliában. Mentünk már vagy 1 órája, és tényleg kezdtem azt hinni, hogy ebből nem lesz ma esőerdő. Egyszer csak megálltunk egy zsúfolásig teli partszakasznál, ahol már d.e tombolt a house zene. Azt hittem rosszul hallok, és látok. Mit keresek én itt? Én nem bulizni akarok, és ezt a zenével amúgy is a világból ki lehet kergetni. De hálistennek, minden utas leszállt, mi pedig mentünk tovább.
Kin mondott valamit, de nem értettem. Később rájöttem, és ki is derült, hogy Ő Kiet barátja, és taxis. Zötykölődtünk a pick-up al már egy jó ideje erdős részen, mikor megérkeztünk egy tisztáshoz. Volt ott egy tákolmány, és pár db elefánt. Turistákból is akadt bőven. Kin mondta, hogy szálljak ki. Nézzek körbe, fotózgassak. Odament az egyik helyihez, beszélgettek. Látszott, hogy én vagyok a téma. Megkínáltak reggeli-ebéddel, és hűsítő itallal.
- Közben felfedeztem egy kis majmot a padon üldögélni. Szelídnek tűnt, odamerészkedtem hozzá. Úgy nézett rám, mint aki azt akarja kérdezni, - mit hoztál nekem, kaja nélkül lehet ballagni tovább...
Kinyújtottam a kezem, hogy megsimogassam. Nem ijedt meg. Sőt, elindult a karomon a nyakam irányába, és olyan hirtelen lekapta a nyakamban lévő Mala nyakláncomat, hogy pislogni sem tudtam. Elrohan, és közben úgy nevetett, mint aki jól végezte dolgát. Ebből is levontam a tanulságot, hogy a majmokban ne bízz meg, akármilyen aranyosak is. -
Ne kérdezzétek mit ettem, mert nem tudnám megmondani. Nagyon helyinek tűnt. Mikor ezt elfogyasztottuk, feltettek egy elefántra, és bevittek a susnyásba. Nem mentünk sokat, de az is nagyon „felemelő” volt. Mivel tériszonyom van, az elefánt hátán inkább para volt, mint élmény… De ezt nem igazán szerettem volna ha észreveszik. Hálás voltam ezért is, hogy így kivételeznek velem. Egyébként bárki megülhette a csodás emlősöket, csak nem mindenkit ezen az útvonalon vittek ahol engem. Kb 20 percet utaztunk 3 m magasban, mire visszaértünk a bázisra. Utána betessékeltek egy szabad „színpad” szerű valamihez, ahol kb. 15 turista már ott ült. Én leültem Kin mellé közvetlen a színpad elé az első sorba. Pár perc múlva megjelent egy helyi fiú, aki úgy bánt a krokodilokkal, hogy öröm volt nézni. A legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor a fiú intett, hogy menjek be.
Mondom, mi van???? Lefagyott a mosoly az arcomról… Ugye csak viccelsz? Gondoltam magamban. Ééén?? Biztos nem… De nem akartam „megfutamodni”, így hát büszkén kihúztam magam, és elindultam be a biztos halál felé. Mindenkinek elakadt a lélegzete. Kin bekísért, és a helyi fiú mutatta, hogy nagyon óvatosan a hirtelen mozdulatokkal. Kb 30mp et tartózkodhattam bent, és hálistennek sikerült megörökítettni ezt az élményt. Nem igazán tudnám leírni mit éreztem, mert volt bennem félelem is, de egyben jó érzés volt szembeszállni ezekkel az érzésekkel. A végén hatalmas taps fogadott, és büszkén kihúzva magam hajoltam meg. Egy két turista felbátorodva kérte, hogy ők is szeretnének bemenni egy foto erejéig.
Ezután átmentünk egy másik helyre a csoporttal együtt.
Kb 3 perc elteltével megjelent egy helyi srác, aki megkért pár embert, hogy kicsit üljenek feljebb. Én is köztük voltam. Mire Kin intett, hogy menjek oda mellé. Nem tudtam mi lesz, de természetesen mellé ültem.
A háttérből halkan szól a keleti zene. Volt ott pár ketrec, ami úgy nézett ki, mint amiben nálunk tartják a nyulakat, csirkéket. De bakker ebbe a a ketrecekbe ezek az állatok maximum élelemként kerülnek. Mikor a srác kinyitotta, hatalmas kobrákat, és más más kígyófajokat vett elő. Kb 1 perc sem telt el, mikor mindenki összenézve nem tudtuk mi van. Hirtelen a fiú kiszaladt, otthagyva a kobrákat. Egy flakon vízzel öblögette a száját, és köpdösött. Azt hittük, hogy ez is a „terv” része, de nem úgy tűnt. De hálistennek azonnal visszajött, és folytatta az előadását. Kb 10 perc után a fiú összenézett Kin-el, és mondták, hogy GO. Nem igazán értettem, csak akkor esett le, mikor azt mondta, hogy menjek be!
Komolyan mondom ezt nem hiszem el. Ha ki akartok nyírni, akkor nem ezt a módját választanám. De megint csak nem akartam „beégni”, így hát erőt vettem magamon. Sokkal nagyobb kellett mint az előbb, mert amúgy sem kedvelem ezen állatokat. Inkább tisztelem, minthogy szeretném. Szóval, egy életem egy halálom, elindultam a pokol kapuja felé. A 160cm fiú nagy nehezem felemelte a pitont, és a nyakamba tette. Éreztem ahogy izzadt testemre rátekeredik eme csodálatos teremtmény, és nyelvével csiklandozott. Nem igazán mertem vele szemkontaktust teremteni, mert akkor tuti k.o. Inkább csak „őszintén” mosolyogva vártam mi lesz. Úgy álltam ott, mint egy szobor.
De túléltem… És örülök, hogy ezt is kipróbáltam. Hála Kin nek. Tudjátok itt is rájöttem, hogy az életet nem csak pénzben, és eszközökben mérik, hanem élményekben, és emberi kapcsolatokban. Menj el ahova csak tudsz, ismerj meg hozzád közel eső kultúrát, győzz le a félelmeidet, és ha csak egy kis időre is, de legyél olyan mint ők. Utána hihetetlen mennyire másképp fogod látni a dolgokat.
Kb 12h lehetett, mikor itt végeztünk. Bepattantunk a járgányba, és zötykölődtünk tovább, végre az erdő fele. Már láttam, hogy jó irányba tartunk… Mikor megálltunk, csak ámultam bámultam attól az érzéstől amit nem tudok leírni. Hihetetlen hangok, (nem olyan durva mint éjjel), muzsikáló lombok, és olyan zöld minden, hogy festeni sem lehetne szebbet. Kien elővett egy machétát, és elindultunk. Már most kijelenteném, hogyha valaki ilyet tervez, az ne papucsba, és félmeztelen tegye… Fogalmam sincs mit gondolhattam, hogy mi lesz itt… civiláció??? Hát nem. Hanem egy olyan környezet ami háborítatlan, és minden része megmarad benned emlékként. Tien ment elől, gondolom a veszély miatt, és nála volt a fegyver is. Nem nagyon ellenkeztem. Azért én sűrűn néztem a hátam mögé, és a lábam elé is. Nem igazán járt az agyam a veszélyen, de azért biztos ami biztos... Hatalmas fák, sűrű növényzet. Már vártam, hogy végre láthassak állatokat is. Kis idő elteltével, több helyen elefántok bukkantak fel. Láttunk egy egy majmot is elvétve, és csodaszép lepkéket.
A végére nem igazán tudom mik, de azok nagyon összecsipkodtak.
1-1.5 órát tölthettünk e csodálatos helyen. Visszatérve a verdához, Kin érdeklődött a tetoválásaimról, és nagyon tetszett neki a munka, illetve, hogy ilyen kultúrát viselek a karomon, és ezt fel is vállalom.
Vártam már, hogy mi lesz, és legnagyobb meglepetésemre, egy igazi Buddha templomhoz érkeztünk. A feljáróhoz vezető út korlátját helyiek sikálták fogkefe nagyságú eszközzel, köztük sok 10 év alatti gyerek is. Látszott, hogy nagyon alapos munkát végeznek. Mikor felértünk, Kin beszélt ott valakivel, és adtak rám egy ruhadarabot. Gondolom, tiszteletlenség lett volna bemenni ahogy voltam. Papucsomat levették, és megmosták a lábam. Csak ebben a állapotban léphettem be e csodás helyszínre. Rettenetesen elvarázsolt a látvány.
30 perc után elköszöntünk sűrű hajolgatás közepette. A papok nem engedték, hogy őket is fényképezzem. Ezt maximálisan tiszteletben tartottam.
Már d.u lehett mikor Kin valamit elkezdett mondogatni. Nem értettem, pedig angolul próbálta elmagyarázni. Elővett egy térképet, és azt próbálta elmagyarázni, hogy megkerüljük a szigetet, és úgy megyünk vissza. Ennek nagyon megörültem.
De csak egy darabig… Valószinű Tiet elmondta Kin nek, hogy milyen helyeket is szeretnék megnézni, megtapasztalni. Már jó ideje mentünk, voltak szebb, voltak szegényebbek, részek, de a következő helyszín igazi mély nyomot hagyott bennem egy életen át. Elérkeztünk egy lakott területre, ahol nem igazán tudtam eldönteni hol is vagyunk. Volt ahol a „házak” előtt a napon kiterítve valószínű halbelsőségek száradtak. Szemét mindenhol. A szag leírhatatlan volt. Nemhogy út, de házak sem nagyon voltak. Gyerekek rohangáltak mindenhol, és ennyi kóbor állatot még soha nem láttam egy helyen. Ahol éltek, azok ágakból, és palából összeeszkabált valamiknek nevezném. De nekik ez a valami volt az otthonuk! Láttam egy boltnak nevezhető akármit, és egy benzinkutat is, amire sosem jöttem volna rá, ha pillanatnyi Barátom nem mondja, hogy mi az. Szörnyű. De tényleg…
Az igazi sokk akkor jött, mikor megálltunk. nyitott kis bódészerű volt, de ez már nem igazán olyan, mint a masszázshelyek, amikről írtam. Kin ment elől. Egy idősebb néni, és bácsi mosolyogva üdvözölt minket. Nem igazán tudtam volna megmondani hány évesek. A sors nem kicsit vetette ki vasfogát rájuk. De ezen körülmények közt is EMBEREK tudtak maradni! Három 10 év alatti gyermek rohant ki elénk tök meztelen. Mikor felléptünk a teraszra, azt hittem leszakad a „padló”. Benézve láttam, hogy nem csak ágy, asztal, hűtő nincs, de semmi. Ezt a legkomolyabban mondom. SEMMI! Csak egy rozzant lavór volt a puszta földön, egy vödörben félig víz, pár vallási kép a „falon”, és 2 db szék, amire ha ráülök, tuti szétesik. Meg sem fordult a fejemben, hogy fényképezzek. Az a legnagyobb illetlenség lett volna. Nem turistaként látogattam meg őket, hanem barátként. A „teraszon” fogaltunk helyet törökülésbe. Rongydarabok voltak leterítve mindenhol, gondolom itt is alszanak.
Egy gázégős horgászsütőhöz hasonló valamiben sült gondolom a vacsora. Nem akartam elhinni, mikor jobban szemügyre vettem a tartalmát! Termetesebb bogarak, rovarok, pirultak az edényben. Azt hittem rosszul látok. Helyi nyelven beszélgettek Kin nel, és itt is látszott, hogy én vagyok a téma. A bácsika néha néha megfordította a wokhoz hasonló valamit. A néni valahonnan előrántott két nem túl higénikus bögrét, amiben valami folyadék volt. A kezünkbe adta. Látszott rajta mennyire szívesen kínálja. Nem akartam illetlen lenni, elfogadtam. Nem ittam belőle, letettem magam mellé. Csak hallgattam a beszélgetésüket, és éreztem, hogy hatalmas érzések törnek elő belőlem. A gyerekek a porban, piszokban szaladgáltak, különböző rovarok lepték el testüket. Nem igazán bírtam feldolgozni. Tv ben látva is szörnyű, de így élőben vendégeskedni, leírhatatlan. Haragudtam a világra, hogy ilyen hogy lehet! Kisgyerekek, emberek, hogy élhetnek így. Sokan csak jajgatnak, hogy különböző luxuscikkek nincsenek meg nekik, és mondogatják, hogy az élet milyen kemény! Ha csak 1 napot kellene itt eltölteni, higgyétek el, hogy akkor tudná meg sok sok ember, hogy az élet valójában mikor is kemény! És mi a legdurvább ebben? Az, hogy ezek az emberek nem jajgatnak. Mosolyogva olyan vendégszeretőek, mint nem igazán tapasztaltam sem otthon, sem máshol. Amijük van, szívesen osztják meg másokkal. Még egy ilyen idegen”turistával” is, mint én voltam.
Közben a bácsika levette a serpenyőt a tűzről, és kiáltott a gyerekeknek. Akik rohantak az „asztalhoz”. Leültek mellénk, és a bácsi középre tette az edényt. Összetették kezeiket, és behunyt szemmel mormoltak valamit. Gondolom hálát adtak étkezés előtt. Figyeltem minden mozdulatukat. Tiszteletre méltó volt ez a viselkedés. Ezután a gyerekek úgy estek neki, mint az európai gyerekeink a Mc Donalds ba a csirke nuggetsnek. Csak itt nem bögre jár mellé ajándékba, hanem egy őszinte köszönöm hagyta el szájukat, amit meghajolva fejeztek ki apjuknak, öregapjuknak, nem tudom milyen kapcsolatban voltak. A néni megfogta a vállamat, és mutogatta hogy egyek. Nem akartam itt sem tiszteletlen lenni, erőt vettem magamon, kivettem egy valamit. Szégyellem magam, de nem bírtam bevenni a számba. Tartottam a kezemben, és mikor nem figyeltek oda senki, elrejtettem egy nyílásba.
3 perc alatt a tál teljesen kiürült. Még kb 30 percet voltunk a Családnál, mikor már elkezdett sötétedni. Petróleumlámpához hasonló világítást gyújtottak. Ezen már annyira nem is lepődtem meg. Kin intett, hogy lassan mennünk kell. Nem is reagáltam rá, annyira átéltem ezt a helyzetet. Távozásunkkor tisztában voltam vele, hogy valahogy segíteni fogok. Nem szóltam előtte Kin nek, de mikor búcsúzkodtunk, elővettem a zsebemből az összes pénzt ami nálam volt. 3000Bth volt. Kár hogy nem sokkal több. Odanyújtottam a néninek, aki ezt nem tudta mire vélni. Nem akarta elfogadni, úgy láttam kicsit megalázva érzi magát. De gondoltam, lesz…m. Addig innen tuti nem fogok elmenni, még ezt el nem fogadják. Beszéltek a bácsival, és Kin el helyi nyelven valamit, és a néni sírva ölelt át. Úgy remegett az egész teste, hogy nem bírtam én sem uralkodni az érzéseimen. Együtt sírtunk. Valahol örömkönnyek is voltak. De nem igazán foglalkoztam a „keménységemmel”. Ilyen jó érzést hogy segíthettem valakin, még SOHA az életben nem éreztem. A bácsika is megölelt, és helyi nyelven motyogott valamit, úgy hogy a keze a homlokomon volt.
Hazafele nem igazán volt kedvem beszélgetni. Kin egy idő után megszólalt, hogy nagyon köszöni, amit tettem. Szerinte ennyi pénzt még soha nem láttak egyben, és ezen annyi élelmet tudnak majd venni maguknak, ami több hónapra elég lesz nekik. Erre nem válaszoltam semmit, csak néztem ki a fejemből, és megint folyt a könnyem akaratomon kívül.
Egyet megtanultam egy életre ebből az érzésből:
Egyszer majd Neked is el kell számolnod magaddal, néhány megválaszolandó kérdésre!!
Akkor már nem az lesz a fontos hogy milyen autód volt, hanem az, hogy hány embert vettél fel....
Nem az számít majd, hogy mekkora a házad, hanem az, hány embernek adtál otthont....
Akkor már nem a ruha tesz majd téged, hanem a tudat, hogy mennyi rászorulónak segítettél felöltözni...
Nem fog számítani se pénz, se arany!!
De számítani fog, hogyan éltél azért, hogy azokat megszerezd!!
És ott nem az lesz a kérdés, mi volt a munkád..., a kérdés az lesz, tettél-e elegendő jót másokkal életed során.
Nem az lesz a fontos, hány barátod volt, hanem az, hogy Te hány embernek voltál igaz barátja, segítõje.
A bőröd színe és a külsőd akkor már nem lesz igazán fontos, de a mosolyod és a szemed csillogása fogja igazán elárulni, ki is voltál valójában....
Mai nap nem igazán volt kedvem csinálni semmit. Csak végiggondoltam a tegnap megélteket, és letisztáztam magamban sok sok dolgot.
Kerestem információkat az 5. napról, nem találtam, de addig is egy videó amely igen elgondolkodtató. Pirok fotójára kattintva meg tudod nézni.
2014.04.16. kedd
Mai napon alig vártam, hogy a képzésről haza érjek, hogy Pirok milyen üzenettel jött ma? Ime itt van:
Nagyon jól esett, hogy ennyien izgultatok értem. Rengeteg biztatást kaptam, amit ezúton KÖSZÖNÖK!
Most nem nap, napszak szerint írok, mert több dolgon mentem keresztül.
Bizonyára emlékeztek a pizzás Mamira, akiről írtam, hogy mennyire csodálatos néni. És mondtam akkor, hogy van valami abban a helyben. Tegnap „korán” reggel is ott kezdtem, gondoltam iszok valami gyógyteák, ami helyreránt. És ekkor jött az a dolog, amire nem számítottam.
Nem is teát ittam, hanem egy vödör paradicsomlevet sok sok jéggel, hogy hűtsem magam belülről. De nem is ez a fontos. Hanem az, hogy szintén Ő dolgozott, és kb. 5 perc után odajött hozzám üdvözölni. Valamit nagyon magyarázott, de nem igazán értettem. A pultos lány segített. Azt kérdezte, mi a bajom, beteg vagyok? Lehet ennyire látszott rajtam, vagy nem tudom… Nem tudtam pontosan kifejezni sem angolul, sem másként, hogy mi a problémám. Ő meg csak mondta, mondta helyi nyelven a magáét, és megfogta a homlokom. Ezután még jobban kezdte mondani, de már hangosan. Kezdtem azt hinni, nem is én vagyok rosszul…
Arra lettem figyelmes, hogy telefonál valakinek hosszan. Miután legurítottam a gyógyitalomat, gondoltam lefekszem, és megpróbálom kialudni az egészet. De indulásomkor nem engedtek sehova. Nem tudtam mire vélni. Kb. 15 perc elteltével, megjelent egy férfi. Kb. 50 éves lehetett, egyik szeme hályogos volt. Nem akartam feltűnően nézni, nehogy azt higgye tiszteletlen vagyok. Ő beszélt valamennyit angolul, és azt mondta üljek be a járgányába. Platós, régi igazi oldtimer-ral volt. Most kivételesen nem hátul ültem, hanem bent a kabinban. Kezdtem megijedni, de abszolút nem gondoltam semmi rosszra. Fogalmam sem volt hova visz.
Ismeretlen úton mentünk kb. 10 percet, egy számomra teljesen új irányba. Közben amennyit tudtunk beszélgettünk. Kiderült, hogy Ő a nénike testvére.
Cefetül éreztem magam, már már délibábot láttam a láztól. Kiet-nek hívták az Urat, és nem akartam elhinni, mikor azt mondta, hogy Ő valami helyi orvos. Gondoltam ad valami gyógyszert, és visszahoz. Mikor megérkeztünk, egy csodálatos látvány fogadott. Ilyet eddig csak a mesében láttam! Egy igazi kis birtok egy erdő közepén keleti stílusban. Mikor bementünk megpillantottam egy hordószerű valamit, aminek a teteje le volt fedve. Kíváncsi ember létemre, tudni szerettem volna mi lehet benne. Gondoltam víz, legalább megmosom az arcom, fejem. Le is vettem a tetejét, és belenéztem.
Azt hittem besz….k! Nem, hogy víz, hanem egy hatalmas kobrával néztem farkasszemet, aki kiegyenesedett az üdvözlésemre!!! Akkorát ugrottam, hogyha nem a láz nyír ki, akkor a szívem áll meg! Kiet úgy nevetett, hogy verte a térdét. Gondoltam, ez azért annyira nem vicces... Nem túl őszinte mosoly az én számat is elhagyta...
Egy nő is volt ott, szerintem a felesége. Köszönt illedelmesen, én is meghajoltam. Ő nem igazán akart beszélgetni. Bevezetettek egy nyitott kuckóba, kicsit hasonlított a masszázs helyhez amiről már írtam Nektek. Azt mutatták feküdjek le. Itt már nem tudtam mire vélni a dolgot. Gondoltam, ha masszírozni akarnak ilyen állapotban, tuti meghalok. Tettek vettek pár méterre tőlem, egy bozótvágóval kaszaboltak fel hatalmas lapuleveleket, amit megmártogattak valami folyadékban. Komolyan nem tudtam mi lesz velem. Agyamban már megfordult minden. Elhoztak a világ végére, tuti szétkaszabolnak, és eladják a szerveimet. De erőt vettem magamon, és eltessékeltem minden negatív gondolatot. Gondoltam, ha már meg kell halnom, legalább szép helyen fogok. Nem is értem, miért egyből a rosszra gondoltam. Visszatérésük után, ezekkel a levelekkel elborították testemet. Nem tudom mi lehetett az a folyadék, de hihetetlen mennyire hűtött. Roppant jó érzés volt. Így feküdtem több órán keresztül, kb. 30 percenként cserélgették a cuccot rajtam.
Ezután kaptam egy meleg teát –szerintem az volt-, bár rettentő zavaros állaga miatt, nem igazán tudtam eldönteni. Ízre közepes, de gondoltam ha már eddig túléltem, csak nem fognak megmérgezni. Tényleg nem tudtam mire vélni ezt a segítséget. Kb. 10 órát tölthettem el náluk. Ha hiszitek ha nem, sokkal jobban lettem. Sokan gondolhatnák, hogy biztos a gyógyszertári kenőcstől, vagy csak az eltelt egy nap alatt, de egyszerűen meggyógyultam. De én hiszem, hogy ez az ember értette a dolgát, és segített rajtam. El nem tudom mondani mennyire hálás voltam neki.
Este visszahozott a szállásomra, és szintén szóba elegyedtünk.
Kérdeztem, mennyivel tartozom, de csak mosolygott, és legyintett. Helyi nyelven, mondott valamit. Nem értettem. Mikor elővettem a pénztárcámat, úgy rám nézett az egy szemével, hogy jobban megijedtem, mint a kobrától. Nem akartam elhinni, hogy pusztán jóindulatból tette ezt! Komolyan mondom, meghatott.
EMBERSÉGBŐL JELES!!!!!
Viszont elfogadott egy italt, ami közben még beszélgettünk kicsit amennyire értettük egymást. Neki is elmeséltem miért is vagyok itt. Kérdés, hogy értette e, de mosolygott rajta, és bólogatta a fejét. Olyan szinten sikerült összebarátkoznunk, hogy ma már meghívott vacsorára. Vagyis azt hiszem. Azt mutogatta az óráján, hogy 18h kor visszajön értem, ha én is szeretném.
17.30h kor érkeztem a helyre, Ő már ott várt. Épp a Mamival beszélgetett. Az úton gondoltam elmagyarázom neki, hogy rettenetesen szeretném megismerni a dzsungelt, és hogy segítsen benne. Készültem ezzel a kérdéssel, és utánanéztem pontosan mit is szeretnék. Azt mondta semmi probléma, másnap elintézi nekem a túrát. Hihetetlen, mennyire örültem.
Elérkeztünk Kiet birtokához. El nem tudom mondani mi volt ott. Az egész átalakult egy étteremmé, egy olyan étteremmé, ahol nincsenek szabályok, pedig biztos vannak…. Nincs padló, csak a szabad talaj, lampionok égtek mindenhol, füstölők tömkelege, pár kutya, és macska rohangált fel alá, és olyan volt mintha egy hatalmas őserdőbe lettem volna, ahol kifinomult a civilizáció. Az igazi fényt a csillagok adták, és a háttérben békák kuruttyoltak. Körbevezetett mindenhol. Nem tudom megfogalmazni milyen gyönyörű volt. Minden négyzetcentimétere annyira csodálatos, hogy már már azt hittem, csak álmodom.
A kobrás edényben füstölt valami. Ezen pislogtam is. Nem hagyott a kíváncsiság, hogy ez most hogy is van??? HOL VAN A KOBRA???? Kiet ismét úgy nevetett, hogy „szerencsétlen” rossz szeme is könnyezett. Elmagyarázta, hogy barbecue csirke, és sertés sül a hordókban, de azt nem mondta hol a kígyó. Pár perc elteltével, megjelent egy európai hölgy. Egyenesen felénk tartott, kezet nyújtott, és bemutatkozott. Neki szégyenszemre elfelejtettem a névét. Kiderült, hogy a felesége. - a délutáni nő akkor fogalmam sincs ki lehetett – Látszott, hogy nagyon megörült nekem. Őszinte volt a mosolya, és olyan belülről jött, mint amilyet még nem igazán tapasztaltam eddig. El is kezdett „faggatni”.
Mondtam neki, hogy csak lassan, mert nagyon keveset beszélek angolul. Hihetetlen, ahogy elkezdett beszélni, mutogatott is. Megértettem mindent. Elmesélte, hogy Ő is járt már Budapesten 10 éve, és a fia többször is. Tetszik neki nagyon a város, viszont azt mondta, hogy ott nem őszinték az emberek akikkel találkoztak. A taxi horror árban vitte őket, és az éttermekben is nagyon sokat fizettek. Nem azok voltak a számlán, mint az étlapon. Nagyon sajnáltam, hogy csak ezt látta kis hazámból, de örültem neki nagyon hogy egy európaival „beszélgethettem”.
Közben elkezdtek jövögetni az emberek. Nem lehettünk sokan, kb.10–12en. Azt hittem, hogy rokonok, vagy család részei. Ezt azért mertem gondolni, mert mindenkivel hihetetlen kedvesek voltak, van akit meg is öleltek. Mint kiderült, nem család, nem is rokonok. Ugyanolyan „idegenek” mint én. Vendégek voltak… Kerestem is, hogy hol lehet a fordulat. Mi ebben a „csel”…
NINCS CSEL!!! Ők ilyenek!
Szívből csinálnak mindent, és minden napjuk így telik.
Még azért elég gyenge voltam, így hát kértem egy Energizer drinket. Friss ananászból, limeból, naraqujából, és narancsból készült, kis mentával. Olyat képzeljetek el, mint nálunk egy frissen facsart narancs. Tele van vitaminnal. Szükségem is volt rá. Rettenetes finom volt, és jéghideg. Közben elkészült a vacsora is. Kiet kérdezte, hogy csirkét, vagy sertést kérek.
- Felesen, válaszoltam. Kíváncsi voltam mindkettő ízére. Majonézes újhagymás burgonya volt mellé, valami öntet, és friss saláta. Azért óvatosan nézegettem a húsokat, mert nem hagyott nyugodni, hogy hol a kígyó!!! De nem kígyót ettem, hanem egy omlós barbecue oldalast, illetve ropogós apróra vágott csirkemellet, és combot. Hihetetlen ízvilág volt. Volt benne egy kis európai is. De most már érthető miért. Olyan élvezettel csipegettem, hogy nem akartam a végéhez érni. Közben kértem még egy drinket, mert az elsőt 1perc alatt kivégeztem. Kb. 2 órát töltöttem el Náluk. Illedelmesen megkérdeztem Tietet, hogy vissza tud e vinni. Azt mondta mosolyogva, persze. Kértem a számlát. Gondoltam, hogy itt lesz majd a csavar. Vártam egy magas összeget, mivel nem akartam elhinni, hogy valaki így bánik az emberekkel, pusztán jóindulatból. 310.-Bth (kb.2200.-ft) fizettem. Komolyan mondom, nem akartam elhinni. 400Bth ból szerettem volna visszakérni, de akkor megint úgy nézett rám, hogy azonnal eltettem az összes visszajárót. Hihetetlen tanulságos volt ez számomra, hogy lehet ezt így is csinálni, segíteni önzetlenül másokon, minden hátsó szándék nélkül.
Ahol élnek, maximálisan megérdemlik…, azt a nemes egyszerű szépséget, és nyugalmat. El nem tudom mondani mennyire boldog vagyok, hogy ilyen embereket ismerhettem meg.
Holnap reggel 8.30h ra jön értem, és nekivágunk a dzsungelnak. Részletek este…
Szép napot Nektek:)
Minden fotó náluk készült, hogy lássátok miről is beszélek…
8.nap
Huuu, ez mennyire igaz! Gondoltátok volna? Ezt nem csak arra értem, amit kimondunk, hanem amit főleg érzünk. A belső kívánságok, amik legmélyről jönnek
- legyen az pozitív vagy negatív -, előbb utóbb teljesülnek. Lehet holnap, lehet évek múlva. Általában a negatívokkal vagyunk a legnehezebb helyzetben. És sajnos abból van a több. Ezek sokkal sokkal erősebb higgyétek el, mint a szavak. Ezek a gondolatok, már már a mantráink! Ne azt hajtogasd, hogy mit nem szeretnél, hanem azt, hogy mire vágysz! És higgy is benne! Már érezd a meglétét, és élj úgy, mintha már meglenne.
- legyen az pozitív vagy negatív -, előbb utóbb teljesülnek. Lehet holnap, lehet évek múlva. Általában a negatívokkal vagyunk a legnehezebb helyzetben. És sajnos abból van a több. Ezek sokkal sokkal erősebb higgyétek el, mint a szavak. Ezek a gondolatok, már már a mantráink! Ne azt hajtogasd, hogy mit nem szeretnél, hanem azt, hogy mire vágysz! És higgy is benne! Már érezd a meglétét, és élj úgy, mintha már meglenne.
Hogy is értem ezt?
Gondolkozz ez azon hányszor van benned valami belső félelem, amit magadnak mondogatsz. Úgysem tudom megcsinálni, nem fog sikerülni, hogy lehetne nekem olyan autóm, házam, életem, biztos beteg vagyok, leszek, stb…. sorolhatnám a végtelenségig. Na, ne viccelj már? Nekem az teljesen képtelenség… én csak ennyit, meg ennyit keresek…. Saját magad kineveted, lekicsinyíted, és újra visszakanyarodunk, ahhoz a rohadt anyagiakhoz, és az önbecsülés hiányához.
És akkor mi van, ha keveset keresel? A legtöbb ember innen indult. Köztük én is! A nulláról! Lentről! A startvonaltól! Hívjam bárhogy is!
Azért mert Te egy „átlagos” ember vagy? Gondolod, azért nem sikerülnek a dolgok úgy ahogy azt szeretnéd? Ha így gondolkozol, valóban az vagy! Egy ember a nagy átlagból! Egy, a sok vergődő lelkek között, akik folyamatosan azzal koptassák a belsőjüket, hogy ismételgetik a félelmüket maguknak.
De legbelül mindenkinek megvan a lehetőség, hogy alkosson! Alkosson egy olyan életet magának amilyet szeretne. Itt nem feltétlenül anyagi gazdagságról beszélek, hanem olyan gazdagságról, mikor mindene mosolyog!
Amiben a legjobb vagy! Alkoss olyat! Biztos van ilyen! Ismerd meg önmagad, és csináld! Ne foglalkozz azzal mit mondanak róla mások! Nem nekik csinálod, hanem magadnak! Mert ha csak azért csinálsz valamit, akkor megint oda lyukadunk ki, hogy „megfelelés”.
El nem tudnátok képzelni, milyen, és mennyi negatív leveleket kaptam az ittlétem során. Nem terveztem én ezt a naplót, főleg nem itt mindenki előtt, de mikor többen, és köztük idegenek is arra kértek, hogy folytassam, mert segítek nekik is, akkor tudatosult bennem, hogy én ezzel segíthetek másoknak is, úgy hogy közben magamon is segítek!
Minden adj, és kapni is fogsz!
Annyit fogsz kapni, mint amennyit adsz! A sok sok pozitív levél, hozzászólás, ugyanannyit segített nekem is, mint amennyit én segítettem nekik!
És akkor mi van, ha keveset keresel? A legtöbb ember innen indult. Köztük én is! A nulláról! Lentről! A startvonaltól! Hívjam bárhogy is!
Azért mert Te egy „átlagos” ember vagy? Gondolod, azért nem sikerülnek a dolgok úgy ahogy azt szeretnéd? Ha így gondolkozol, valóban az vagy! Egy ember a nagy átlagból! Egy, a sok vergődő lelkek között, akik folyamatosan azzal koptassák a belsőjüket, hogy ismételgetik a félelmüket maguknak.
De legbelül mindenkinek megvan a lehetőség, hogy alkosson! Alkosson egy olyan életet magának amilyet szeretne. Itt nem feltétlenül anyagi gazdagságról beszélek, hanem olyan gazdagságról, mikor mindene mosolyog!
Amiben a legjobb vagy! Alkoss olyat! Biztos van ilyen! Ismerd meg önmagad, és csináld! Ne foglalkozz azzal mit mondanak róla mások! Nem nekik csinálod, hanem magadnak! Mert ha csak azért csinálsz valamit, akkor megint oda lyukadunk ki, hogy „megfelelés”.
El nem tudnátok képzelni, milyen, és mennyi negatív leveleket kaptam az ittlétem során. Nem terveztem én ezt a naplót, főleg nem itt mindenki előtt, de mikor többen, és köztük idegenek is arra kértek, hogy folytassam, mert segítek nekik is, akkor tudatosult bennem, hogy én ezzel segíthetek másoknak is, úgy hogy közben magamon is segítek!
Minden adj, és kapni is fogsz!
Annyit fogsz kapni, mint amennyit adsz! A sok sok pozitív levél, hozzászólás, ugyanannyit segített nekem is, mint amennyit én segítettem nekik!
Végzel egy számodra megkapott „átlag munkát” életed során. Szerencsésebbeknek van, de jelen helyzetben sokaknak ez sem. De higgyétek el az sem sokkal jobb, ha olyan valamit csinálsz, amit nem szeretsz!
Tegyük fel dolgozol, van Családod, van hol laknod…. De biztos van ott még más is, amit szívesen csinálnál! Találd meg! Csináld! Meglátod, mennyi örömet fogsz benne lelni. És ez az öröm, olyan tuningot fog biztosítani a belsődnek, amivel kirobbanhatsz szűk kis világodból, és célba érhetsz életed során.
Görbítheted Te a szád szélét mosolyra, ha belülről szét vagy hullva! Kinek akarsz Te mosolyogni? Másoknak? Csak azért, mert azt higgyék, hogy neked mennyire jó!
Ne nevetess! Ne hazudj magadnak! Sok mindenkit átverhetsz, de magadat nem tudod soha becsapni! Mosolyogj akkor ha őszinte. Ha tényleg úgy is érzed! Dolgozz rajta, még nem lesz az. Hidd el, nem lesz könnyű. Ebben biztos vagyok! Sőt, fogsz még közben a padlóra kerülni! De mint minden, ez is kivitelezhető. És addig is, legyen ez mindig előtted. Erre gondolj…
Gondolkozz úgy, hogy előre tervezel, és légy türelmes! Hagyd, hogy a dolgok maguktól oldódjanak meg. A türelem önmagunkkal szemben épp olyan fontos, mint amire gondolunk. – ezen még van mit nekem is csiszolnom –
De ha egyben akarunk besöpörni mindent, akkor inkább tolni fogjuk magunk előtt a helyzetet, ami idővel csak távolodni fog. És akkor majd öregkorunkban fogunk feleszmélni, hogy az idő ugyanúgy eltelt, és mégsem történt igazán semmi érdemleges velünk. Tervezd meg előre, hogy hova fogsz utazni, milyen életed fogsz élni, milyen családod szeretnél, mi az életcélod, stb… Ezeket a lehetőségeket is lehetne sorolni a végtelenségig. Kinek mi a legfontosabb. Mindenkinek más. Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy csináld meg! Csináld meg azt, ami Neked a legfontosabb!
Tegnap olvastam egy gondolatsort, ami rettenetesen valós, és most ide is illő:
Tegyük fel dolgozol, van Családod, van hol laknod…. De biztos van ott még más is, amit szívesen csinálnál! Találd meg! Csináld! Meglátod, mennyi örömet fogsz benne lelni. És ez az öröm, olyan tuningot fog biztosítani a belsődnek, amivel kirobbanhatsz szűk kis világodból, és célba érhetsz életed során.
Görbítheted Te a szád szélét mosolyra, ha belülről szét vagy hullva! Kinek akarsz Te mosolyogni? Másoknak? Csak azért, mert azt higgyék, hogy neked mennyire jó!
Ne nevetess! Ne hazudj magadnak! Sok mindenkit átverhetsz, de magadat nem tudod soha becsapni! Mosolyogj akkor ha őszinte. Ha tényleg úgy is érzed! Dolgozz rajta, még nem lesz az. Hidd el, nem lesz könnyű. Ebben biztos vagyok! Sőt, fogsz még közben a padlóra kerülni! De mint minden, ez is kivitelezhető. És addig is, legyen ez mindig előtted. Erre gondolj…
Gondolkozz úgy, hogy előre tervezel, és légy türelmes! Hagyd, hogy a dolgok maguktól oldódjanak meg. A türelem önmagunkkal szemben épp olyan fontos, mint amire gondolunk. – ezen még van mit nekem is csiszolnom –
De ha egyben akarunk besöpörni mindent, akkor inkább tolni fogjuk magunk előtt a helyzetet, ami idővel csak távolodni fog. És akkor majd öregkorunkban fogunk feleszmélni, hogy az idő ugyanúgy eltelt, és mégsem történt igazán semmi érdemleges velünk. Tervezd meg előre, hogy hova fogsz utazni, milyen életed fogsz élni, milyen családod szeretnél, mi az életcélod, stb… Ezeket a lehetőségeket is lehetne sorolni a végtelenségig. Kinek mi a legfontosabb. Mindenkinek más. Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy csináld meg! Csináld meg azt, ami Neked a legfontosabb!
Tegnap olvastam egy gondolatsort, ami rettenetesen valós, és most ide is illő:
„Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent, az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy sohasem élt igazán.”
Erre születtünk volna? Nem hinném…
Miért is kezdtem ma ezzel a bevezetővel… Mert tegnap éjszaka kőkemény belső lázam lett, és olyan félelem rajtam, hogy el nem tudom mondani. Pánik! Pánik ami körbevesz. Ma taxit kellett hívnom, és elmenni egy gyógyszertárba. Jelenleg is fekszem, és hűtöm magam sűrűn zuhannyal, és valami kenőccsel, amit kaptam. Fotó sincs új, csak befele menet egy kis helyi, lakott részről.
Para volt bennem egész idejövetelem alatt. Erről még nem beszéltem. Azt a szennyet ismételgettem magamban, hogy „nehogy megbetegedjek”, „nehogy bejöjjön majd valami a szobámba”, „hogy fogom megértetni magam”, és még volt egy két dolog, amit azóta próbálok kitörölni a fejemből... Otthon teletukmálták a fejem, hogy vigyázz az itteni élővilággal, vigyázz a fertőzéssel, vigyázz ezzel azzal... Vigyázzak mindennel. De leginkább azzal kellene vigyázni, mivel töltjük meg az agyunkat. Ennek az lett az eredménye, hogy ezeken kattogtam.
Para volt bennem egész idejövetelem alatt. Erről még nem beszéltem. Azt a szennyet ismételgettem magamban, hogy „nehogy megbetegedjek”, „nehogy bejöjjön majd valami a szobámba”, „hogy fogom megértetni magam”, és még volt egy két dolog, amit azóta próbálok kitörölni a fejemből... Otthon teletukmálták a fejem, hogy vigyázz az itteni élővilággal, vigyázz a fertőzéssel, vigyázz ezzel azzal... Vigyázzak mindennel. De leginkább azzal kellene vigyázni, mivel töltjük meg az agyunkat. Ennek az lett az eredménye, hogy ezeken kattogtam.
És tessék!
Előbb megtörtént mint gondoltam. Aki igazán ismer - nem sok van ilyen -, az tudja, hogy van még mit dolgoznom magamon! Nem vagyok én sem tökéletes. Mint ahogy senki! De folyamatosan fejlesszük magunkat, és eltudunk érni egy olyan szintet, amivel kialakíthatunk magunk köré egy olyan helyzetet, amiben már sokkal jobban érezzük magunkat!
Viszont egyre büszke vagyok. Arra hogy ezt felismertem, és tettem azért, hogy fejlődjek. Ezt az utat már jó régen terveztem. Elterveztem, és hagytam kibontakozni. Eleinte, sosem gondoltam volna, hogy sikerül, de idővel ezt a gondolatot sikerült kiölnöm magamból. És most tessék! Eltelt több mint 1 év, és itt vagyok!
Biztos mindenkinek vannak az életében sikerélményei. De minő hihetetlen, hogy ezt sokkal jobban begurítsuk az ágy alá, és „természetesnek” vesszük, mint amik nem sikerülnek. Azzal sokkal többet foglalkozunk. Legyünk sokkal hálásabbak az elért sikerekért, és higgyétek el magától fog megoldódni a többi is!
Viszont egyre büszke vagyok. Arra hogy ezt felismertem, és tettem azért, hogy fejlődjek. Ezt az utat már jó régen terveztem. Elterveztem, és hagytam kibontakozni. Eleinte, sosem gondoltam volna, hogy sikerül, de idővel ezt a gondolatot sikerült kiölnöm magamból. És most tessék! Eltelt több mint 1 év, és itt vagyok!
Biztos mindenkinek vannak az életében sikerélményei. De minő hihetetlen, hogy ezt sokkal jobban begurítsuk az ágy alá, és „természetesnek” vesszük, mint amik nem sikerülnek. Azzal sokkal többet foglalkozunk. Legyünk sokkal hálásabbak az elért sikerekért, és higgyétek el magától fog megoldódni a többi is!
Ma elgondolkodtam kicsit azon, hol is tartok. Hogy érzem magam.
Sokkal jobban érzem magam mint azelőtt, de korántsem úgy, mint ahogy igazán szeretném! Tekerek ezerrel, mint egy majom, és itt hibázok én is. Nem állok meg kicsit pihenni. Kicsit élvezni azt, amit elértem. Ha elértél egy kitűzött célt, állj meg, és köszönd meg magadnak! Köszönd meg, és légy hálás. Légy büszke magadra! Ez nem összekeverendő a büszkeséggel….
Mai nap kicsit másképp indult, mint ahogy terveztem. De ez általában sokszor megesik velünk, életünk folyamán. Tegnap összeraktam a mát, de keresztbe szegték a ma történései. Gondolom Veled is nemegyszer megesett ilyen szitu.
Van erre egy mondás is, hogy "Ember tervez, Isten végez!”
Mindegy milyen a Te vallásod! Sosem aszerint kell élni. Általában minden vallás egyre tanít, a lényegre. Hogy higgy! És tudod ki a Te igazi Istened? TE MAGAD! Te magad vagy az életed irányítója, Te magad vagy az saját magad Istene!
Ezzel biztos kiverem megint a biztosítékot sokakban, de már megint azon agyalok, hogy én is meg akarok felelni. Nem kell. Leszarom a negatív kritikákat, de még mindig itt van bennem is a mindenkinek való megfelelés. Hát ennyire nehéz ez…
Sokkal jobban érzem magam mint azelőtt, de korántsem úgy, mint ahogy igazán szeretném! Tekerek ezerrel, mint egy majom, és itt hibázok én is. Nem állok meg kicsit pihenni. Kicsit élvezni azt, amit elértem. Ha elértél egy kitűzött célt, állj meg, és köszönd meg magadnak! Köszönd meg, és légy hálás. Légy büszke magadra! Ez nem összekeverendő a büszkeséggel….
Mai nap kicsit másképp indult, mint ahogy terveztem. De ez általában sokszor megesik velünk, életünk folyamán. Tegnap összeraktam a mát, de keresztbe szegték a ma történései. Gondolom Veled is nemegyszer megesett ilyen szitu.
Van erre egy mondás is, hogy "Ember tervez, Isten végez!”
Mindegy milyen a Te vallásod! Sosem aszerint kell élni. Általában minden vallás egyre tanít, a lényegre. Hogy higgy! És tudod ki a Te igazi Istened? TE MAGAD! Te magad vagy az életed irányítója, Te magad vagy az saját magad Istene!
Ezzel biztos kiverem megint a biztosítékot sokakban, de már megint azon agyalok, hogy én is meg akarok felelni. Nem kell. Leszarom a negatív kritikákat, de még mindig itt van bennem is a mindenkinek való megfelelés. Hát ennyire nehéz ez…
"Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit... sőt, magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az Úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle... kész vagy bármikor elengedni... mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárkózol be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg... de tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer."
Ha ezt megérted, megértettél mindent!
7.nap
"Átlagosnak indult a mai reggel. De az eltöltött ittlétből megtanultam, hogy nincsenek átlagos napok...
J.héten kezdődik a meditációs időszak, azon igyekezettel indultam el ma, hogy megkeresem erre a megfelelő helyszínt. Igazából fogalmam sem volt merre induljak. Az erdő nyugati részén napokkal ezelőtt felfigyeltem egy sziklás részre. Nem vagyok egy hegymászó típus, főleg nem mezítláb. De valahogy nagyon hívott ez a hely.
Kb. 30 perces bénázásom után felértem arra a magaslatra, ahol csodálatos látvány fogadott. Csend volt. Egyedül voltam. Egyedül, önmagammal. Csak a madarak daloltak az erdő mélyéről, és a tenger pofozta hullámaival a sziklák oldalát. Éreztem, hogy ez az a hely. Ez az, ahol sok sok időt fogok még tölteni az elkövetkező időszakban.
Lefele egy másik irányt céloztam be a part felé. Láttam, hogy sekély a víz, ezért megkockáztattam keresztülvágni a szakaszt. Térdig érő jégkék vízben, kb. 1 km hosszan tartott az út. Érdekes látvány volt a tenger élővilága, ahogy a kis rákok neki-neki úsznak a lábamnak. Érdekes, hogy nem volt bennem félelem, pedig "normális" helyzetben nem igazán szeretem ezen kis állatokat. Távolból helyi halászok indultak kivetni a hálójukat, csodálatos látvány volt. Fura volt az ég. Olyan haragos. Azt hittem vihar lesz, de később ez teljesen elmúlt.
Visszaérve a partra ma elhatároztam, hogy testemet is ápolom kicsit. Mivel a héten nem igazán mozogtam, minden csontom elég merev volt. Nézegettem a napokban Thai masszázs helyeket. Kb. 5-en művelték ezen a részen ezt az ősi mesterséget. Mivel otthon rendszeresen járok, tudtam hogy most pont erre lesz szüksége megtört testemnek. Gyalogolva, már a másodikat is elhagyva elértem egy helyhez. Nyitott kis vityilló volt, telepakolva ősi keleti dolgokkal, helyi stílusban. A muzsika hívott be... Buddha jellegű zene szólt, ami nagyon megfogott. És milyen jól tettem... Nem éppen egy átlagos, otthon megszokott, fiatal Thai masszőr fogadott. Kb. 60 éves lehetett. Illedelmesen köszöntem, Õ ezt viszonozta. Füstölőt gyújtott, megmosta a talpam, és hasra feküdtem.
Apropó talp... Sok mindennek utánanéztem idejövetelem előtt, annak is, hogy itt elég illetlenség a talpunkat a mutogatni. - masszázsnál is letakarják törülközővel - De tegnap vacsoránál tudatosult, hogy ez mennyire komolyan is veszik.
4 fiatal turista, szájukban lógó cigarettával, ültek a mellettem lévő asztalnál. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy két helyi fiú rohan az asztalhoz, és nagyon mondogatnak nekik valamit. Később derült ki, hogy az egyik fiú feltette a lábát a székre, pont szembe a személyzettel. Egyből jelezték nekik, hogy ezt nem szabad, illetlenség. Ezen a helyen nagyon vidám személyzet van. Nem mintha máshol nem lenne az.. De sokat megfordultam itt a napokban. Az egyik felszolgálóval már már baráti viszony alakult ki. Észrevette, hogy nem átlagos "turista" vagyok, és felfigyelt a keleti tetoválásokra is. Már nem egyszer megköszönte, hogy sokat jártam náluk.
Mikor valahogy próbáltam elmesélni neki, miért is vagyok itt, nagyon megörült. Illedelmesen bemutatkozott, és jót mosolygott, mikor a becenevemet mondtam neki. A Zsoltot képtelen volt kimondani. Nem tudtam elképzelni mit nevet, csak utána értettem meg. Őt Filo-nak hívják, és mikor kimondtam, hogy Pirok, ezen kacarászott. Hirtelen elszaladt, és két pohárral a kezében tért vissza. Az egyiket átnyújtotta, és valamit mondott helyi nyelven. Koccintottunk. Nem tudom mit ittam, de nem igazán hasonlított egyetlen általam ismert italra sem. Jó érzés volt ez a gesztus.
De kanyarodjunk vissza a masszázsra. Abban biztos voltam, hogy nagyon jót fog tenni, de abban nem hittem, hogy ennyire. A Hölgy egész biztos, hogy ezt a szakmát profi szinten sajátította el anno. Nem olyan volt mint otthon. Egyáltalán nem. Olyan pontokat talált meg rajtam, amit ha megnyomott, azt hittem lebénulok. Ezt nem rossz értelemben mondom, mert akkor lehet fájt, de utána olyan szintű lebegésben voltam, mint még soha. Hihetetlen milyen csodát művelt a testemmel. A végén meghajolva megköszöntem Neki, és mondtam, hogy még egész biztos fogunk találkozni.
Úgy érzem 1 hét elteltével, kezdek "itthon" lenni. A helyiek befogadtak, sokat susmognak a hátam mögött. Gondolom a magasságom miatt, vagy ki tudja...
Felfigyeltem ma arra is, hogy sokan lelocsoltak vízzel, és a távoli szigetről egész nap zene szólt. Megtudtam, hogy ma van a Songkran (Thai újév). Fura volt félmeztelen ùjèvet köszönteni. Itt az a szokás, hogy ilyenkor mindenki lelocsol mindenkit. Ebből kaptam én is bőven. De ki bánta, hisz a hőmérséklet 40C körül mozgott.
Ma elkezdtem olvasni egy könyvet. Nem egyszer tùl vagyok már rajta, de itt valahogy más volt inni a sorokat. Teljesen átjött az egész sztori. Olyan volt, mintha belebújtam volna a lapok közé. Amúgy is egyik kedvencem a szerző, de itt sokkal jobban lenyűgözött.
Sétám során találkoztam ma egy macsekkal, amiről nem igazán tudtam eldönteni, hogy házi, vagy vad. Termete arra utalt, hogy békés, de a kinézete nem igazán. Eszembe is jutott otthon hagyott kedvencem, Boris. Hiányzik a kis nyavajás, de megnyugtat a tudat, hogy a legjobb kezekben van.
Holnap hétfő. Valószínű, teljesen kiürül s partszakasz. J.hétre terveztem a felfedezőtúrát az erdő mélyén, ahonnan jönnek azok az iszonyú fura hangok."
Képekkel jelentkezem majd a helyszínről...
Soha nem sejtettem, hogy egyszer majd meg kell tanulnom, hogyan kell élni, és hogy léteznek a világlátásnak olyan különleges szabályai és módszerei, amelyeket el kell sajátítanom, mielőtt egyszerű, boldog és elégedett életemre ráébredhetnék…
— itt: Koh Phangan.J.héten kezdődik a meditációs időszak, azon igyekezettel indultam el ma, hogy megkeresem erre a megfelelő helyszínt. Igazából fogalmam sem volt merre induljak. Az erdő nyugati részén napokkal ezelőtt felfigyeltem egy sziklás részre. Nem vagyok egy hegymászó típus, főleg nem mezítláb. De valahogy nagyon hívott ez a hely.
Kb. 30 perces bénázásom után felértem arra a magaslatra, ahol csodálatos látvány fogadott. Csend volt. Egyedül voltam. Egyedül, önmagammal. Csak a madarak daloltak az erdő mélyéről, és a tenger pofozta hullámaival a sziklák oldalát. Éreztem, hogy ez az a hely. Ez az, ahol sok sok időt fogok még tölteni az elkövetkező időszakban.
Lefele egy másik irányt céloztam be a part felé. Láttam, hogy sekély a víz, ezért megkockáztattam keresztülvágni a szakaszt. Térdig érő jégkék vízben, kb. 1 km hosszan tartott az út. Érdekes látvány volt a tenger élővilága, ahogy a kis rákok neki-neki úsznak a lábamnak. Érdekes, hogy nem volt bennem félelem, pedig "normális" helyzetben nem igazán szeretem ezen kis állatokat. Távolból helyi halászok indultak kivetni a hálójukat, csodálatos látvány volt. Fura volt az ég. Olyan haragos. Azt hittem vihar lesz, de később ez teljesen elmúlt.
Visszaérve a partra ma elhatároztam, hogy testemet is ápolom kicsit. Mivel a héten nem igazán mozogtam, minden csontom elég merev volt. Nézegettem a napokban Thai masszázs helyeket. Kb. 5-en művelték ezen a részen ezt az ősi mesterséget. Mivel otthon rendszeresen járok, tudtam hogy most pont erre lesz szüksége megtört testemnek. Gyalogolva, már a másodikat is elhagyva elértem egy helyhez. Nyitott kis vityilló volt, telepakolva ősi keleti dolgokkal, helyi stílusban. A muzsika hívott be... Buddha jellegű zene szólt, ami nagyon megfogott. És milyen jól tettem... Nem éppen egy átlagos, otthon megszokott, fiatal Thai masszőr fogadott. Kb. 60 éves lehetett. Illedelmesen köszöntem, Õ ezt viszonozta. Füstölőt gyújtott, megmosta a talpam, és hasra feküdtem.
Apropó talp... Sok mindennek utánanéztem idejövetelem előtt, annak is, hogy itt elég illetlenség a talpunkat a mutogatni. - masszázsnál is letakarják törülközővel - De tegnap vacsoránál tudatosult, hogy ez mennyire komolyan is veszik.
4 fiatal turista, szájukban lógó cigarettával, ültek a mellettem lévő asztalnál. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy két helyi fiú rohan az asztalhoz, és nagyon mondogatnak nekik valamit. Később derült ki, hogy az egyik fiú feltette a lábát a székre, pont szembe a személyzettel. Egyből jelezték nekik, hogy ezt nem szabad, illetlenség. Ezen a helyen nagyon vidám személyzet van. Nem mintha máshol nem lenne az.. De sokat megfordultam itt a napokban. Az egyik felszolgálóval már már baráti viszony alakult ki. Észrevette, hogy nem átlagos "turista" vagyok, és felfigyelt a keleti tetoválásokra is. Már nem egyszer megköszönte, hogy sokat jártam náluk.
Mikor valahogy próbáltam elmesélni neki, miért is vagyok itt, nagyon megörült. Illedelmesen bemutatkozott, és jót mosolygott, mikor a becenevemet mondtam neki. A Zsoltot képtelen volt kimondani. Nem tudtam elképzelni mit nevet, csak utána értettem meg. Őt Filo-nak hívják, és mikor kimondtam, hogy Pirok, ezen kacarászott. Hirtelen elszaladt, és két pohárral a kezében tért vissza. Az egyiket átnyújtotta, és valamit mondott helyi nyelven. Koccintottunk. Nem tudom mit ittam, de nem igazán hasonlított egyetlen általam ismert italra sem. Jó érzés volt ez a gesztus.
De kanyarodjunk vissza a masszázsra. Abban biztos voltam, hogy nagyon jót fog tenni, de abban nem hittem, hogy ennyire. A Hölgy egész biztos, hogy ezt a szakmát profi szinten sajátította el anno. Nem olyan volt mint otthon. Egyáltalán nem. Olyan pontokat talált meg rajtam, amit ha megnyomott, azt hittem lebénulok. Ezt nem rossz értelemben mondom, mert akkor lehet fájt, de utána olyan szintű lebegésben voltam, mint még soha. Hihetetlen milyen csodát művelt a testemmel. A végén meghajolva megköszöntem Neki, és mondtam, hogy még egész biztos fogunk találkozni.
Úgy érzem 1 hét elteltével, kezdek "itthon" lenni. A helyiek befogadtak, sokat susmognak a hátam mögött. Gondolom a magasságom miatt, vagy ki tudja...
Felfigyeltem ma arra is, hogy sokan lelocsoltak vízzel, és a távoli szigetről egész nap zene szólt. Megtudtam, hogy ma van a Songkran (Thai újév). Fura volt félmeztelen ùjèvet köszönteni. Itt az a szokás, hogy ilyenkor mindenki lelocsol mindenkit. Ebből kaptam én is bőven. De ki bánta, hisz a hőmérséklet 40C körül mozgott.
Ma elkezdtem olvasni egy könyvet. Nem egyszer tùl vagyok már rajta, de itt valahogy más volt inni a sorokat. Teljesen átjött az egész sztori. Olyan volt, mintha belebújtam volna a lapok közé. Amúgy is egyik kedvencem a szerző, de itt sokkal jobban lenyűgözött.
Sétám során találkoztam ma egy macsekkal, amiről nem igazán tudtam eldönteni, hogy házi, vagy vad. Termete arra utalt, hogy békés, de a kinézete nem igazán. Eszembe is jutott otthon hagyott kedvencem, Boris. Hiányzik a kis nyavajás, de megnyugtat a tudat, hogy a legjobb kezekben van.
Holnap hétfő. Valószínű, teljesen kiürül s partszakasz. J.hétre terveztem a felfedezőtúrát az erdő mélyén, ahonnan jönnek azok az iszonyú fura hangok."
Képekkel jelentkezem majd a helyszínről...
Soha nem sejtettem, hogy egyszer majd meg kell tanulnom, hogyan kell élni, és hogy léteznek a világlátásnak olyan különleges szabályai és módszerei, amelyeket el kell sajátítanom, mielőtt egyszerű, boldog és elégedett életemre ráébredhetnék…
Ma, sok sok kérdés megválaszolásával kezdeném a dolgokat. Először is, nagyon köszönöm a rengeteg biztatást, hihetetlen mennyi erőt ad!!
A 6 nap alatt, 100 fölött volt a privát üzenetek száma. Érdekes volt olvasni a véleményeket.
Barátok, ismerősök, idegenek... Jöttek pozitív, és negatív kritikák is dögivel...
Mindenkinek sajnos nem tudok válaszolni, mert akkor tényleg gép előtt ülhetnék egész nap.
De most itt, megpróbálok mindenkinek választ adni, a félreértések elkerülése végett. Csak szeretném letisztázni a dolgokat, mert pont ma olvastam egy üzenetet, amiben már azt írta egy ismerősöm, hogy tényleg kiköltöztem??? Mert azt mondogatják a többiek...
NEM!!!
Nem költöztem ki! Nem is fogok! Szeretem az országomat, és büszke vagyok arra, hogy MAGYAR vagyok! Büszke vagyok a Családomra, és szeretteimre! Itt is büszkén jelentem ki, hogy honnét jöttem!
Az más kérdés, hogy csak pislognak, mert fogalmuk sincs, hogy hol van…
Ez főleg a helyikre vonatkozik. Mindenki németnek néz:) Apropó, németek. Több levél érkezett a tegnapi post óta, hogy én utálom a németeket. Először fogalmam sem volt, ezt mire vélni, utána rájöttem, hogy valószínű a "hitelkártyás úriember" miatt. Itt nem a származása miatt emeltem ki ezt a részt, hanem azért, mert emberségből megbukott! Lehetett volna az bárki, bármilyen országból.
Sosem ítéltem senkit a származása miatt, még normális.
Meddig maradok? Ameddig úgy érzem...
Miért pont ide? Mert ez az a hely, ahol mindent el tudsz engedni.. Itt olyan szinten béke, és szabadság van, hogy azt nem tudom leírni. Kb. 1 órája futottam össze egy francia indián típusú párral, akik a parton gitároztak. Elsőre hippinek mondtam volna őket.. Csak néztem, hallgattam a húrok pengetését, és arra gondoltam, hogy ùristen, nálunk tuti dakonak néznék őket. Szóba enyelegtünk kicsit, amennyire megértettük egymást. Ők 1 hónapig vannak itt, otthon egy faluban élnek. Még fotókat is mutattak a Családjukról. Gyönyörű gyermekeik vannak, szép házuk, és ha jól értettem a saját birtokukon dolgoznak, mezőgazdaságban. Boldogok! Sosem gondoltam volna ezt a múltat róluk, így ránézésre... Ezért nem érdemes elítélni, vagy vélemény mondani senkiről, ameddig nem ismerjük.
Ezen a helyen nem kell megfelelni senkinek, és semminek. Itt nem a külsőségek, és a származások a fontosak. A legmegfelelőbb helyszín, hogy feltöltődj testileg, és mentálisan. Ebben biztos vagyok!! Valakinek ezt sikerül otthon is elvégezni magán, nekem el kellett utaznom hozzá Ázsiába.
Apropó megfelelés... A lényeg itt kezdődik!
Elgondolkodtál már azon, hogy életed során hányszor kellett megfelelned másoknak? A munkádban, a magánéletben, a mindennapokban...
Sose akarj megfelelni másoknak!!!! Csakis magadnak! Szerinted azért születtél erre a földre, hogy álarcot húzva, úgy élj, ahogy azt mások elvárják? A nagy lószart! Ez kamu!
Ha így élsz, lehet hogy lesz egy átlagos, boldogtalan, de bebeszélt boldog életed.
Ha valaki szeret, az elfogad olyannak, amilyen vagy! Annak nem kell felvedd a "szebbik" énedet.
Ha ezt eltudod engedni, belülről olyan szinten megkönnyebbülsz, hogy azt nem tudnám megfogalmazni.
Jöttek a levelek, hogy nekem milyen jó, mert én megengedhetek egy ilyen utat magamnak. Egy ennyi idejű "nyaralást" nem lehet csak úgy elintézni….
Itt kihangsúlyoznám, hogy én ezt nem hívnám annyira nyaralásnak. A fotók alapján valóban minden arra mutat, de még belülről szenvedek mint egy kutya. Minden nap reggel öklendezem, és ez szerintem még egy darabig így is lesz sajnos. Elkezdtem elengedni a sok moslékot, és azokat a dolgokat, amik nem az enyémek. Ez ezzel jár...
A fogfájás már csak bónusz tegnap óta, de hálistennek, kedvenc fogorvosom ellátott mindennel:)
Amúgy meg elmondanám, hogy mindent el lehet intézni!! Csak akarni kell!!
És mi van, ha holnap meghalsz! Ez kicsit lehet kemény, de honnan tudod meddig élsz? Akkor mi van? Akkor ki fogja tovább vinni a dolgaidat?
Mai világban nem egy ember veszíti életét fiatalon... Régen ez nem volt átlagos. Ma már sajnos "napi hír".
Stressz, megfelelés, hajtás, önbecsülés hiánya, pénz hajszolása értékek nélkül... Ez a kór neve ma a világon, és sajnos kis hazánkban is. Családokat, életeket tesz tönkre.
Sosem politizáltam, és soha nem is fogok! De mennyi ember fogja erre a dologra a szar életét!
Olyan sosem lesz, hogy midenkinek jó legyen! Fogadd el ami van, ha meg nem tetszik, akkor tegyél érte! Ne csak magyarázz és jajgass, hanem lépj is!! És sem kicsit kockáztatok mostanság a szebb jövőm érdekében. Az életben kockáztatni kell, hogy meglegyen a Royal Flush. Kockáztatni kell, hogy fejlődj, és tartsd az iramot a fejlődéssel. Sajnos sokan itt hibázzák el, hogy elfogadják a "rabszolgaságot". Elfogadják azt, hogy mások irányítsák az életüket. Beállnak a sorba a többiek mögé... Ezzel a felfogással mindig a jövőn fogunk kattogni, hogy miből fizessük be a rezsit, miből adunk enni a gyermekeinknek... Nem engedik, hogy a jelenben éljünk. Sok embert megismertem az utóbbi időben, akik így éltek, de megtették a lépést. És tudjátok mit láttam? Azt, hogy sikeresek, boldogok, és nem eszi őket a mai "népkór". Nekem rengeteget segített ez a hozzáállás! Jó volt látni, öröm volt velük beszélgetni!
Elmondták, hogy nem mindig voltak ilyenek, ők is átmentek ezen a betegségen. De meggyógyultak, mert mertek lépni. Elengedték a sok szennyet, kitisztították az agyukat, lelküket, és most már semmin sem idegeskednek. Nem gyötri őket semmi. De ennek azért volt ára...
Ma szeretnék Veletek valamit megosztani valamit, ahonnan nekem indultak anno a dolgok. Ahol elkezdtem gondolkodni, hogy basszus, én is beálltam a sorba, és mások irányítják az életem..., és úgy, hogy nekik jó legyen. Sok Ismerősömnek, Barátomnak odaadtam már ezt az anyagot, hogy segítsek kicsit felébredni nekik is.
"Leélheted az egész életed anélkül, hogy felébrednél. Mindenki meg mondja mit csinálj, mi a jó Neked. Nem akarják, hogy Te találd meg a válaszokat. Azt akarják, hogy hidd el az övéiket. Az élet misztérikum, ne pazarold arra az idődet, hogy megértsd.
Túlságosan leköt az, hogy mi volt, és hogy mi lesz? Van egy mondás!
A tegnap már történelem..., a holnap még rejtelem..., de a MA, adomány!
Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ne higgy annak, aki azt mondja nem vagy rá képes!
Neked senkinek sem kell bizonyítani semmit, csakis magadnak! És a sok szenvedés, amin keresztülmentél, hiábavaló volt, ha most megfutamodsz!
Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné ha Te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte! Ennyi!
Ha mindent megteszünk azért amit akarunk, küzdünk, megvívunk minden csatát....,kinek van joga megállítani?
Jogunk van ahhoz, hogy magunk döntsünk! Jogunk van ahhoz, hogy azt tegyük amit akarunk!
Vannak akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel...
De Ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogyha elindultál az Utadon, ne tántorítsanak el a kétségek, és gyötrelmek. Hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom", hogy nincs "úgyse sikerül", vagy lehetetlen... Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik!
Az Ùt ami boldoggá tesz, nem a végcél!!!
Szinte minden ember átment már azon, amin most Te! Ha nem kapod meg azt amit akarsz, szenvedsz! Ha pontosan azt kapod, amit akartál, akkor is szenvedsz, mert attól fogva nincs mibe kapaszkodnod!
Olyan nincs, hogy semmi sem történik... dobd ki a szemetet, mert a szemét az, ami elválaszt az egyetlen dologtól ami számít, a JELENTÕL!
Nem értékeltem azt amim volt... habzsoltam az életet... megvagyok ijedve az tény, de sikerült leszámolnom a régi énemmel... megtettem amit kellett!
Engedd el a kötelékeidet, engedd el a büszkeséged...
Addig amíg nem hiszel magadban, nem lesz saját életed!
Nincs olyan, hogy kezdet és vég! Csak a tett van! Soha, semmi sem marad ugyanaz...
A hozzáállásotok a szívetek eszenciája. És ha az eszencia bűzlik, akkor a szívvel van gond...
Azt mondtam rólad az Anyádnak, hogy a leges legjobb srác lesz belőled. Olyan srác, amilyen még nem élt ezen a világon. És ezt ígérte a gyerekkorod... Öröm volt Rád nézni, öröm volt Veled minden nap. Mikor eljött az ideje, hogy a világgal magad nézz szembe, megtetted... De valahol az Utad során megváltoztál! Már nem vagy önmagad! Hagyod, hogy az emberek azt mondják, nem érsz semmit! Mikor jött a neheze, elkezdtél bűnbakot keresni..., nagy árnyékot...
Amikor félsz, húzd ki a kardodat! Ragadd meg, és kaszabolj le mindent ami gátol! Le a megbánással, és félelmekkel... mindennel ami a múlthoz köt, vagy a jövőhöz.
Nem is tudom mit mondjak Nektek. Itt dől el minden! Lépésről lépésre meghalunk. Ez itt a pokol Hölgyeim, Uraim... higgyétek el!
Vagyis!!!
Itt várhatunk, még a szart is kiverik belőlünk, vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a fényre, és ott is maradjunk!
Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. Az világ nem csak napfény, és szivárvány! Ez egy "kegyetlen", "undok" hely! És bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod, és soha nem engednek felállni!
SENKI nem tud olyan nagyot ütni, mint az Élet! De nem az számít, hogy mekkorát üt, hanem, hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni!
Bírni kell a pofont..., és muszáj menni tovább! Csak így lehet győzni! Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért ami jár, és közben viseld el a pofonokat!
Ne mutogass másra, ne mond, hogy nem Te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki! Ez gyáva duma! És Te nem vagy gyáva, Te jobb vagy annál!
Én is nagyon sok hibát elkövettem, amit ember elkövethet...
Elüldöztem mindenkit, aki valaha szeretett! És a minap arra döbbentem rá, hogy nem bírok a tükörbe nézni.
Ahogy az ember öregszik, úgy veszít el dolgokat. Ez az élet rendje...
DE!!!!
Erre csak akkor jövünk rá, mikor megtapasztaljuk. Ezért mondom, hogy az élet is lépésekből áll!
Az életben dönteni kell! Dönthetsz úgy is, hogy áldozat leszel, de dönthetsz másképp is!
Fogjátok meg, és ne eresszétek el a pillanatot! Mert ha egyszer majd el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok meg, hogy győztesek voltatok, vagy pedig vesztesek!! Hogy éltetek, vagy haltatok!!
Legyen szó bármilyen harcról, minden az győz, aki mindent belead az élete árán is!
Ez nem varázslat... csak megszabadulsz attól a sok hülyeségtől ami a fejedben van.
Nincs olyan, hogy jobb! Sose leszel jobb..., mint ahogy kevesebb se leszel, SOHA senkinél!
Az emberek rettegnek attól ami bennük van. De csak ott találják meg azt, amire szükségük van!
A szokás a probléma. Mindig tisztában kell lenned azzal, hogy Te döntesz, hogy Te vagy a felelős a cselekedeteidért!
Ha majd igazán a jelenben fogsz élni, akkor fogod megtapasztalni, hogy mi minden sikerül.
És akkor kivételes emberré válhatsz, mindegy mi lesz...
A 6 nap alatt, 100 fölött volt a privát üzenetek száma. Érdekes volt olvasni a véleményeket.
Barátok, ismerősök, idegenek... Jöttek pozitív, és negatív kritikák is dögivel...
Mindenkinek sajnos nem tudok válaszolni, mert akkor tényleg gép előtt ülhetnék egész nap.
De most itt, megpróbálok mindenkinek választ adni, a félreértések elkerülése végett. Csak szeretném letisztázni a dolgokat, mert pont ma olvastam egy üzenetet, amiben már azt írta egy ismerősöm, hogy tényleg kiköltöztem??? Mert azt mondogatják a többiek...
NEM!!!
Nem költöztem ki! Nem is fogok! Szeretem az országomat, és büszke vagyok arra, hogy MAGYAR vagyok! Büszke vagyok a Családomra, és szeretteimre! Itt is büszkén jelentem ki, hogy honnét jöttem!
Az más kérdés, hogy csak pislognak, mert fogalmuk sincs, hogy hol van…
Ez főleg a helyikre vonatkozik. Mindenki németnek néz:) Apropó, németek. Több levél érkezett a tegnapi post óta, hogy én utálom a németeket. Először fogalmam sem volt, ezt mire vélni, utána rájöttem, hogy valószínű a "hitelkártyás úriember" miatt. Itt nem a származása miatt emeltem ki ezt a részt, hanem azért, mert emberségből megbukott! Lehetett volna az bárki, bármilyen országból.
Sosem ítéltem senkit a származása miatt, még normális.
Meddig maradok? Ameddig úgy érzem...
Miért pont ide? Mert ez az a hely, ahol mindent el tudsz engedni.. Itt olyan szinten béke, és szabadság van, hogy azt nem tudom leírni. Kb. 1 órája futottam össze egy francia indián típusú párral, akik a parton gitároztak. Elsőre hippinek mondtam volna őket.. Csak néztem, hallgattam a húrok pengetését, és arra gondoltam, hogy ùristen, nálunk tuti dakonak néznék őket. Szóba enyelegtünk kicsit, amennyire megértettük egymást. Ők 1 hónapig vannak itt, otthon egy faluban élnek. Még fotókat is mutattak a Családjukról. Gyönyörű gyermekeik vannak, szép házuk, és ha jól értettem a saját birtokukon dolgoznak, mezőgazdaságban. Boldogok! Sosem gondoltam volna ezt a múltat róluk, így ránézésre... Ezért nem érdemes elítélni, vagy vélemény mondani senkiről, ameddig nem ismerjük.
Ezen a helyen nem kell megfelelni senkinek, és semminek. Itt nem a külsőségek, és a származások a fontosak. A legmegfelelőbb helyszín, hogy feltöltődj testileg, és mentálisan. Ebben biztos vagyok!! Valakinek ezt sikerül otthon is elvégezni magán, nekem el kellett utaznom hozzá Ázsiába.
Apropó megfelelés... A lényeg itt kezdődik!
Elgondolkodtál már azon, hogy életed során hányszor kellett megfelelned másoknak? A munkádban, a magánéletben, a mindennapokban...
Sose akarj megfelelni másoknak!!!! Csakis magadnak! Szerinted azért születtél erre a földre, hogy álarcot húzva, úgy élj, ahogy azt mások elvárják? A nagy lószart! Ez kamu!
Ha így élsz, lehet hogy lesz egy átlagos, boldogtalan, de bebeszélt boldog életed.
Ha valaki szeret, az elfogad olyannak, amilyen vagy! Annak nem kell felvedd a "szebbik" énedet.
Ha ezt eltudod engedni, belülről olyan szinten megkönnyebbülsz, hogy azt nem tudnám megfogalmazni.
Jöttek a levelek, hogy nekem milyen jó, mert én megengedhetek egy ilyen utat magamnak. Egy ennyi idejű "nyaralást" nem lehet csak úgy elintézni….
Itt kihangsúlyoznám, hogy én ezt nem hívnám annyira nyaralásnak. A fotók alapján valóban minden arra mutat, de még belülről szenvedek mint egy kutya. Minden nap reggel öklendezem, és ez szerintem még egy darabig így is lesz sajnos. Elkezdtem elengedni a sok moslékot, és azokat a dolgokat, amik nem az enyémek. Ez ezzel jár...
A fogfájás már csak bónusz tegnap óta, de hálistennek, kedvenc fogorvosom ellátott mindennel:)
Amúgy meg elmondanám, hogy mindent el lehet intézni!! Csak akarni kell!!
És mi van, ha holnap meghalsz! Ez kicsit lehet kemény, de honnan tudod meddig élsz? Akkor mi van? Akkor ki fogja tovább vinni a dolgaidat?
Mai világban nem egy ember veszíti életét fiatalon... Régen ez nem volt átlagos. Ma már sajnos "napi hír".
Stressz, megfelelés, hajtás, önbecsülés hiánya, pénz hajszolása értékek nélkül... Ez a kór neve ma a világon, és sajnos kis hazánkban is. Családokat, életeket tesz tönkre.
Sosem politizáltam, és soha nem is fogok! De mennyi ember fogja erre a dologra a szar életét!
Olyan sosem lesz, hogy midenkinek jó legyen! Fogadd el ami van, ha meg nem tetszik, akkor tegyél érte! Ne csak magyarázz és jajgass, hanem lépj is!! És sem kicsit kockáztatok mostanság a szebb jövőm érdekében. Az életben kockáztatni kell, hogy meglegyen a Royal Flush. Kockáztatni kell, hogy fejlődj, és tartsd az iramot a fejlődéssel. Sajnos sokan itt hibázzák el, hogy elfogadják a "rabszolgaságot". Elfogadják azt, hogy mások irányítsák az életüket. Beállnak a sorba a többiek mögé... Ezzel a felfogással mindig a jövőn fogunk kattogni, hogy miből fizessük be a rezsit, miből adunk enni a gyermekeinknek... Nem engedik, hogy a jelenben éljünk. Sok embert megismertem az utóbbi időben, akik így éltek, de megtették a lépést. És tudjátok mit láttam? Azt, hogy sikeresek, boldogok, és nem eszi őket a mai "népkór". Nekem rengeteget segített ez a hozzáállás! Jó volt látni, öröm volt velük beszélgetni!
Elmondták, hogy nem mindig voltak ilyenek, ők is átmentek ezen a betegségen. De meggyógyultak, mert mertek lépni. Elengedték a sok szennyet, kitisztították az agyukat, lelküket, és most már semmin sem idegeskednek. Nem gyötri őket semmi. De ennek azért volt ára...
Ma szeretnék Veletek valamit megosztani valamit, ahonnan nekem indultak anno a dolgok. Ahol elkezdtem gondolkodni, hogy basszus, én is beálltam a sorba, és mások irányítják az életem..., és úgy, hogy nekik jó legyen. Sok Ismerősömnek, Barátomnak odaadtam már ezt az anyagot, hogy segítsek kicsit felébredni nekik is.
"Leélheted az egész életed anélkül, hogy felébrednél. Mindenki meg mondja mit csinálj, mi a jó Neked. Nem akarják, hogy Te találd meg a válaszokat. Azt akarják, hogy hidd el az övéiket. Az élet misztérikum, ne pazarold arra az idődet, hogy megértsd.
Túlságosan leköt az, hogy mi volt, és hogy mi lesz? Van egy mondás!
A tegnap már történelem..., a holnap még rejtelem..., de a MA, adomány!
Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ne higgy annak, aki azt mondja nem vagy rá képes!
Neked senkinek sem kell bizonyítani semmit, csakis magadnak! És a sok szenvedés, amin keresztülmentél, hiábavaló volt, ha most megfutamodsz!
Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné ha Te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte! Ennyi!
Ha mindent megteszünk azért amit akarunk, küzdünk, megvívunk minden csatát....,kinek van joga megállítani?
Jogunk van ahhoz, hogy magunk döntsünk! Jogunk van ahhoz, hogy azt tegyük amit akarunk!
Vannak akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel...
De Ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogyha elindultál az Utadon, ne tántorítsanak el a kétségek, és gyötrelmek. Hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom", hogy nincs "úgyse sikerül", vagy lehetetlen... Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik!
Az Ùt ami boldoggá tesz, nem a végcél!!!
Szinte minden ember átment már azon, amin most Te! Ha nem kapod meg azt amit akarsz, szenvedsz! Ha pontosan azt kapod, amit akartál, akkor is szenvedsz, mert attól fogva nincs mibe kapaszkodnod!
Olyan nincs, hogy semmi sem történik... dobd ki a szemetet, mert a szemét az, ami elválaszt az egyetlen dologtól ami számít, a JELENTÕL!
Nem értékeltem azt amim volt... habzsoltam az életet... megvagyok ijedve az tény, de sikerült leszámolnom a régi énemmel... megtettem amit kellett!
Engedd el a kötelékeidet, engedd el a büszkeséged...
Addig amíg nem hiszel magadban, nem lesz saját életed!
Nincs olyan, hogy kezdet és vég! Csak a tett van! Soha, semmi sem marad ugyanaz...
A hozzáállásotok a szívetek eszenciája. És ha az eszencia bűzlik, akkor a szívvel van gond...
Azt mondtam rólad az Anyádnak, hogy a leges legjobb srác lesz belőled. Olyan srác, amilyen még nem élt ezen a világon. És ezt ígérte a gyerekkorod... Öröm volt Rád nézni, öröm volt Veled minden nap. Mikor eljött az ideje, hogy a világgal magad nézz szembe, megtetted... De valahol az Utad során megváltoztál! Már nem vagy önmagad! Hagyod, hogy az emberek azt mondják, nem érsz semmit! Mikor jött a neheze, elkezdtél bűnbakot keresni..., nagy árnyékot...
Amikor félsz, húzd ki a kardodat! Ragadd meg, és kaszabolj le mindent ami gátol! Le a megbánással, és félelmekkel... mindennel ami a múlthoz köt, vagy a jövőhöz.
Nem is tudom mit mondjak Nektek. Itt dől el minden! Lépésről lépésre meghalunk. Ez itt a pokol Hölgyeim, Uraim... higgyétek el!
Vagyis!!!
Itt várhatunk, még a szart is kiverik belőlünk, vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a fényre, és ott is maradjunk!
Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. Az világ nem csak napfény, és szivárvány! Ez egy "kegyetlen", "undok" hely! És bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod, és soha nem engednek felállni!
SENKI nem tud olyan nagyot ütni, mint az Élet! De nem az számít, hogy mekkorát üt, hanem, hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni!
Bírni kell a pofont..., és muszáj menni tovább! Csak így lehet győzni! Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért ami jár, és közben viseld el a pofonokat!
Ne mutogass másra, ne mond, hogy nem Te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki! Ez gyáva duma! És Te nem vagy gyáva, Te jobb vagy annál!
Én is nagyon sok hibát elkövettem, amit ember elkövethet...
Elüldöztem mindenkit, aki valaha szeretett! És a minap arra döbbentem rá, hogy nem bírok a tükörbe nézni.
Ahogy az ember öregszik, úgy veszít el dolgokat. Ez az élet rendje...
DE!!!!
Erre csak akkor jövünk rá, mikor megtapasztaljuk. Ezért mondom, hogy az élet is lépésekből áll!
Az életben dönteni kell! Dönthetsz úgy is, hogy áldozat leszel, de dönthetsz másképp is!
Fogjátok meg, és ne eresszétek el a pillanatot! Mert ha egyszer majd el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok meg, hogy győztesek voltatok, vagy pedig vesztesek!! Hogy éltetek, vagy haltatok!!
Legyen szó bármilyen harcról, minden az győz, aki mindent belead az élete árán is!
Ez nem varázslat... csak megszabadulsz attól a sok hülyeségtől ami a fejedben van.
Nincs olyan, hogy jobb! Sose leszel jobb..., mint ahogy kevesebb se leszel, SOHA senkinél!
Az emberek rettegnek attól ami bennük van. De csak ott találják meg azt, amire szükségük van!
A szokás a probléma. Mindig tisztában kell lenned azzal, hogy Te döntesz, hogy Te vagy a felelős a cselekedeteidért!
Ha majd igazán a jelenben fogsz élni, akkor fogod megtapasztalni, hogy mi minden sikerül.
És akkor kivételes emberré válhatsz, mindegy mi lesz...
Mai éjszakám elég rémisztő volt. Arra ébredtem, hogy valami mozog az ágyamban. Megapánik ezerrel, gyorsan villany, és el nem tudom mondani mit éreztem. Nem láttam semmit, kicsit körbenézve az ágy alatt, farkasszemet néztem egy termetes gyíkfélével. Nem tudom ki ijedt meg jobban, én vagy Õ.
Hihetetlen gyorsan erőt vettem magamon. A pánik elmúlt, és elkezdtem kitessékelni frissen szerzett barátomat. Szerencsétlen úgy megvolt rémülve, hogy fel alá szaladgált a padlón, és a falon. Kb. 20 percbe tellett még sikerült újra egyedül maradnom. Visszaaludni már nem bírtam az izgalomtól, és elkezdtem a plafont szemlélni. Természetesen villany mellett:)
Azon gondolkodtam, hogy "normális" helyzetben tuti megöltem volna. De mikor egymás szemébe néztünk, akkor tudatosult bennem, hogy neki is ugyanannyi joga van élni, mint bárkinek. Nem akart õ semmi rosszat, csak eltévedt szerencsétlen.
Itt elindult valami bennem a hozzá hasonló teremtményekkel szemben. De erről majd később….
Abból tudtam, hogy ma péntek van, hogy "ellepték" a turisták a partot... Nem voltak sokan, de a szokásosnál több embert láttam.
Minden nap itt kezdem a napot az élelem miatt. Itteni idő szerint kb. 10h lehetett. Az időt, kedd óta nem követem. Csak világos, és sötét létezik jelen helyzetben. Akkor alszom, ha álmos vagyok, és akkor eszem, ha éhes. Nem érdekelnek a "kötelező" dolgok.
Azt hiszem ma felfedeztem az egyik törzshelyemet a közeljövőben... Csak én lehetek ennyire hülye, hogy eddig nem láttam, mivel a legközelebbi hely hozzám... Kiszúrta a szemem...
Igazi "hanyag" elegancia, minden úgy nézett ki, ahogy ki kell néznie. Olyan egyszerű volt, hogy az maga a tökély...
Belépésemkor az itteni köszöntést, "tenyér össze meghajolni-t" alkalmaztam.
Éreztem, hogy ez a hely különleges, és itt még sok minden fog velem történni. Lehet hülyén hangzik, mivel ez egy bárszerű valami, de akkor is ezt éreztem. Lehet csak gondolatok fognak bennem tisztulni, de az is pont elég...
Egy 60-65 év körüli "nagyi" stílusú néni fogadott, akin tisztán látszott, hogy megtisztelve érzi magát a helyi köszönésemet alkalmazva. Értékelte, hogy európai létemre így üdvözlöm.
Egy 23 év körüli helyi lány volt a vendéglátóm, aki szintén mosolyogva megtisztelve érezte magát, hogy nem egy „hellót” dobtam neki. Látszott rajta, hogy szívből végzi a munkáját, és ez nekem már nagyon szimpatikus volt. Fontosnak tartom az ilyen hozzáállást.
Rajtam kívül senki nem volt a helyen.
Leülve a bárpulthoz, kezdtem a napot egy mangó shake-el. Mivel itt minden teljesen friss gyümölcsből készül, hihetetlen mennyire jó íze volt az elkészített remekműnek. Már az első korty után éreztem, hogy ezt nem szabad csak úgy letolni. Bár majd meghaltam, olyan szomjas voltam, de átjárattam az ízeket minden porcikámban. Kiélveztem minden pillanatot.
Mivel fogalmam sem hány óra van, azt sem tudom reggelizni vagy ebédelni fogok. Kértem egy étlapot. Most valami egyszerűre, "hazaira" vágytam. Megkapva a menüt, sok választásom nem volt, mivel csak pizzát csináltak. De mondtam magamban, hogy ez tökéletes. Pont ezt szerettem volna:) Nem hagytam az agyamnak kifogást találni, hogy "csak pizza, nincs más"...?
Nem tudtam, hogy itt milyen pizzát csinálhatnak, igazából nem vártam semmi extrára. Az tudtam, hogy a helyi ételekben verhetetlenek, de egy pizzát hogy fognak elkészíteni, kíváncsi voltam...
Meglepetésemre a "nagyi" volt a pizza szakács. Kortyolgatva az italom, nem agyaltam semmin, csak hagytam hogy minden ùgy törtènjen, ahogy törtènnie kell.
A háttérben közepes hangerőn zene szólt. Épp Elvis Presly nyomta a Ghetto cimű remekművet. A következő számra már borsózott a hátam. Nem mintha a Ghettora nem igy lett volna. Régi nagy kedvenc...
Gondolhattam volna,hogy "véletlen". De már rég tudom, hogy véletlenek nincsenek, és nem is lesznek soha. Minden apróság van valamiért, csak általában sokszor átsiklunk rajta.
Közben elkészült a pizzám is. A Mamika csoszogott ki vele köntösben, mezítláb. Már mikor hozta, annyira lehetett érezni, mennyire szívből csinálta. Meglepetésemre egy tökéletes látvány fogadott. Pont ahogy szeretem. Hajszál vékony tészta, korrekt, friss feltétekkel. Semmi extra. Ez igy tökéletes. Jót mosolyogtam magamban, mikor kaptam egy papír zsebkendős dobozt szalvéta gyanánt. De mit számított, hisz ugyanazt a célt szolgálta. Egy darabig néztem, és az első falat után éreztem minden szeretetet és odaadást amit beletettek. Ettől volt igazán, igazi...
Pár perc elteltével megjelent egy 40 év körüli férfi a barátnőjével, vagy feleségével. Lényegtelen… A lényeg csak ezután jött. A faszin látszódott az igazi "ki vagyok én" stílus. Az igazi megdöbbenés akkor fogadott, mikor szerencsétlen lány nem értette mit szerettek volna, és az ürge elkezdett vele ordibálni németül. Segítettem neki, hogy csak azt kérdezte, elfogadják e a stílusosan mutogatott American Express Gold kártyáját. Mivel itt nem jellemző ez a fizetési mód, anyázva távoztak a helyről. Teljesen kész lettem... Szerencsétlen pultos lányon látszott a megalázottság. Totál illedelmesen mondta, hogy angolul beszél, és nem érti mit szeretnének.
Akkor döbbentem rá, hogy pusztán a viselkedési módunkkal, hogy megtudunk bántani embereket.
Miért kellene beszélnie németül egy ilyen kis helyen bárkinek is a helyiek közül. Én is "maximálisan" megértetem magamat. Pusztán azzal, hogy mosolygok és tisztelettudó vagyok. Ide semmi más nem szükséges. De ez az élet minden fázisára is mennyire igaz ez.
Emberség, és mindent el tudsz intézni!!!!
Azzal, hogy barátságosak vagyunk, tiszteljük mások szokásait, hegyeket tudunk megmozgatni. Lehet, hogy egy American Express-el megvehetsz bármit, de tiszteletet biztos nem. Tanulságos kis jelenet volt, sok mindenre rávilágított. Lehet valaki 20ft-al a zsebében is csodálatos ember, de lehet milliókkal is egy senki! Ezt a dolgot nem pénznemben mérik.
Pizzám elfogyasztása után bementem a "Mamihoz", hogy megköszönjem neki ezt a csodás étket. Elkezdtünk "beszélgetni". Õ csak Thai nyelven mondta a magáét, de mégis úgy éreztem minden szavam érti. Szerintem érezte rajtam miért is vagyok itt.
A relaxom nagy részét ma a Resort medencéjében töltöttem. Mozgásként ùsztam pár kanyart. Utána meg csak bambultam a semmibe... Arra lettem figyelmes, hogy megjelenik többször egy rigóhoz hasonló madárpáros. Valószínű inni szerettek volna az édes vízből, de nem igazán mertek közelebb jönni. Figyeltem őket sokáig, és szerintem érezték rajtam, hogy nem kell félni semmitől. Pár perc múlva már tőlem pár centire habzsolták a vizet:)
Jó volt érezni a bizalmukat, amit pár mp-es dalolással jutalmaztak meg nekem. Komolyan mondom megható volt. Közben a semmiből előjött egy gekkó termetű színes állatfaj is. Az éjszakai akció után ez törpének tűnt. Bambultuk sokáig egymást. Nekem nagy felismerés volt, hogy az õ világuk is ugyanolyan fontos, mint bármi más. De õ ahogy jött, később el is tűnt.
Jó érzés, hogy az a madárpáros vissza-vissza járt inni utána is. De csak oda ahol én voltam. Nem sokan voltunk, de mindig mellém repültek... Csodálatos érzés öntött el. Csináltam róluk fotót is:) Kis dolgok, de mégis hatalmasak. Nincs jogunk, egyetlen élőlénytől sem ok nélkül elvenni az életüket.
4.nap kezdek egyre jobban ráhangolódni az itteni eseményekre.
Előtte nem igazán foglalkoztattam az ilyen "apró" dolgokkal. De azt biztosra tudom, hogy az apró dolgokból állnak össze a legnagyobb dolgok is.
A sivatag is apró porszemekből áll, illetve a hatalmas tenger is vízcseppekből. A mi életünkben sincs ez másképp. Mindennapjaink, pillanataink, befolyásolják egész jövőnket.
Ahol most tartasz, azt is apró lépésekből raktad össze. Család, karrier, stb... Sorolhatnám…
Ahol most tartasz, az pusztán a gondolkodásod eddigi eredménye. Ha nem vagy megelégedve vele, gondolkozz másképp.
Gondold meg mik is az igazán fontosak a Te életedben is, és mindig arra fordíts nagyobb hangsúlyt.
Ami nem odavaló, dobd ki...
1. Napok, gondolatok:
De mit fognak szólni hozzá? Mi van ha nem tetszik a Családomnak? a Barátaimnak?
Sokszor van valami, amit úgy érzünk meg kéne tennünk, de mégsem tesszük... Legtöbbször a "körülményekre" fogjuk.
Hagyjuk, hogy a körülmények eltérítsenek minket, holott mindent meg kéne azért tennünk, hogy igazán boldogok legyünk. Erre születtünk!!
Ne csak látszólag, mint manapság egyre többen a politika, és az anyagias befolyások világában, hanem úgy igazán, mélyről...
Az igazi boldogság higgyétek el belőrül fakad, és ott kezdődik, mikor a test, a lélek, és a szellemed találkoznak egymással.
Ekkor fogsz igazán ragyogni, és nem lesz olyan ember, aki ezt nem venné észre. Ha eléred ezt a "szintet", olyan dolgokat is észre fogsz venni, és örülni fogsz neki, amire eddig nem is figyeltél fel.
Hányszor kaptad már magad azon, hogy azt mondod:
- szeretném ezt csinálni, azt elérni...., de nem tudom, MERT...
És bármi is következik a "mert" után, az a körülmény!
Idővel azon veszed észre magad, hogy sínylődsz egy olyan világban, amit mások irányítanak helyetted.
Hidd el, a sikeres boldog emberek arra használják a körülményeket, hogy elstartoljanak a céljuk felé, míg sokan kimozdíthatatlan úttorlasznak vélik.
Nagy hiba, hogy sokan a körülményeket okoljuk azért, amit az életben elérünk.
Én már nem hiszek a körülményekben!!!
Azok az emberek, akik boldogulni szeretnének ebben a világban, olyanok, hogyha reggel felkelnek, megkeresik azokat a körülményeket, amire szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket!
A körülményeken mindig lehet változtatni, bármi is legyen az.
Csak meg kell tenni, azt a bizonyos lépést! Nem mondom, hogy könnyű lesz, sőt...
Én is ezt tettem most. Két dolog miatt! Egyik, hogy megtaláljam azt a bizonyos "középutat", a másik pedig hasonlóan fontos, erőt adjak másoknak, hogy a LEHETETLEN NEM LÉTEZIK!!
Ha csak egy valakinek segíthetek ezzel, magamon kívül, már megérte...
Ma elkezdődött életem talán eddigi legnagyobb "kalandja".
Néha vissza kell térni, ahonnan jöttél. A brutális tempóban fejlődő világban természetesnek veszünk mindent. Ma már egy okos telefonnal, vagy bármilyen ketyerével azt hisszük, boldoggá tehetünk bárkit is.
De higgyétek el, ha át tudod élni a természet adta legnagyobb szépségeit, nagyon sok mindent másképp fogsz utána látni. Az értékrended teljesen meg fog változni. A legapróbb dolgok is hatalmassá növik ki majd magukat.
Én most teljesen elvonultam egy hosszabb időre egy esőerdő közepébe. Nincs tv, hûtõ, meleg vìz, mobil, vagy bármi hasonló "luxus". De viszont van egy csodálatos természeti csoda körülöttem, és mindig őszintén mosolygó emberek.
Megélt napi tapasztalataimat, folyamatosan megosztom időnként majd Veletek, és bízom benne, hogy egy két ember gondolkodásán tudok majd segíteni.
Ezúton szeretném megköszönni azoknak akik támogattak, mellettem voltak, segítettek a körülmények megoldásában, és azoknak is nagyon hálás vagyok, akik "csak" szóban tartottak ki mellettem.
Sokan kételkedtek is ebben az egészben, de így utólag visszagondolva, ők ezzel segítettek!
Hagyjuk, hogy a körülmények eltérítsenek minket, holott mindent meg kéne azért tennünk, hogy igazán boldogok legyünk. Erre születtünk!!
Ne csak látszólag, mint manapság egyre többen a politika, és az anyagias befolyások világában, hanem úgy igazán, mélyről...
Az igazi boldogság higgyétek el belőrül fakad, és ott kezdődik, mikor a test, a lélek, és a szellemed találkoznak egymással.
Ekkor fogsz igazán ragyogni, és nem lesz olyan ember, aki ezt nem venné észre. Ha eléred ezt a "szintet", olyan dolgokat is észre fogsz venni, és örülni fogsz neki, amire eddig nem is figyeltél fel.
Hányszor kaptad már magad azon, hogy azt mondod:
- szeretném ezt csinálni, azt elérni...., de nem tudom, MERT...
És bármi is következik a "mert" után, az a körülmény!
Idővel azon veszed észre magad, hogy sínylődsz egy olyan világban, amit mások irányítanak helyetted.
Hidd el, a sikeres boldog emberek arra használják a körülményeket, hogy elstartoljanak a céljuk felé, míg sokan kimozdíthatatlan úttorlasznak vélik.
Nagy hiba, hogy sokan a körülményeket okoljuk azért, amit az életben elérünk.
Én már nem hiszek a körülményekben!!!
Azok az emberek, akik boldogulni szeretnének ebben a világban, olyanok, hogyha reggel felkelnek, megkeresik azokat a körülményeket, amire szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket!
A körülményeken mindig lehet változtatni, bármi is legyen az.
Csak meg kell tenni, azt a bizonyos lépést! Nem mondom, hogy könnyű lesz, sőt...
Én is ezt tettem most. Két dolog miatt! Egyik, hogy megtaláljam azt a bizonyos "középutat", a másik pedig hasonlóan fontos, erőt adjak másoknak, hogy a LEHETETLEN NEM LÉTEZIK!!
Ha csak egy valakinek segíthetek ezzel, magamon kívül, már megérte...
Ma elkezdődött életem talán eddigi legnagyobb "kalandja".
Néha vissza kell térni, ahonnan jöttél. A brutális tempóban fejlődő világban természetesnek veszünk mindent. Ma már egy okos telefonnal, vagy bármilyen ketyerével azt hisszük, boldoggá tehetünk bárkit is.
De higgyétek el, ha át tudod élni a természet adta legnagyobb szépségeit, nagyon sok mindent másképp fogsz utána látni. Az értékrended teljesen meg fog változni. A legapróbb dolgok is hatalmassá növik ki majd magukat.
Én most teljesen elvonultam egy hosszabb időre egy esőerdő közepébe. Nincs tv, hûtõ, meleg vìz, mobil, vagy bármi hasonló "luxus". De viszont van egy csodálatos természeti csoda körülöttem, és mindig őszintén mosolygó emberek.
Megélt napi tapasztalataimat, folyamatosan megosztom időnként majd Veletek, és bízom benne, hogy egy két ember gondolkodásán tudok majd segíteni.
Ezúton szeretném megköszönni azoknak akik támogattak, mellettem voltak, segítettek a körülmények megoldásában, és azoknak is nagyon hálás vagyok, akik "csak" szóban tartottak ki mellettem.
Sokan kételkedtek is ebben az egészben, de így utólag visszagondolva, ők ezzel segítettek!
- 2 -
Ma szeretnék megosztani Veletek egy részletet a készülő könyvemből. Sokan írtatok, hogy mit keresek én itt. Ezt a részt próbáltam meg kiemelni Nektek.
„Napokkal az indulás előtt, olyan „feszültség” volt bennem mintha a saját temetésemre készülnék. Nyomás belülről, de olyan amilyet még soha nem éreztem. Nem tudom minek nevezzem ezt az érzést, de talán láttátok az Ambíciótól az Értelemig című filmet, abban fejtette ki ezt a pillanatot kellőképp jó megfogalmazással Dr. Wayne Dyer. Nevezhetjük qvantumpillanatnak is, ahogy Ő mondaná, vagy aminek csak szeretnénk. Ez az az érzés, mikor a teljes belső káosz vegyül a mindennapi körülményekkel, teendőkkel.
Sokan azt hitték megőrültem, olyan dolgokat tettem, illetve olyan nem mindennapi döntéseket hoztam. De erről később részletesen.
Ahogy közeledett az indulás pillanata, ez az érzés átalakult egy olyan dologgá, mikor azt érzi az ember, hogy nincsenek lehetetlen dolgok az életünkben, csak el kell indulni a saját utunkon. Sok sok idő fog eltelni a legtöbb ember életében, még rájön arra, hogy mi is a helyes irány.
Miért pont Thaiföld? Miért pont ide?
Ha őszinte szeretnék lenni, márpedig e soroknál ez a minimum, akkor azt mondanám, fogalmam sincs. Sodródtam a tervezett dolgokkal, és hagytam hogy minden magától bontakozzon ki. A gondolat már rég a fejemben volt, csak nehéz azért egy ilyen döntést meghozni. Főleg ha vannak még körülötted olyan emberek is, akik azt mondják, hogy hova mennél, minek költöd a pénzt, stb… Sok emberből az irigység volt a háttérben, akik mosolyogva szúrtak hátba. Igazi anyagias gondolkodás. De hozzá teszem, hogy ez az Út 0.- ft ba került, sőtt több megmarad mikor hazaérek, mikor elindultam. De nem szeretnék most erről beszélni, nem az anyagi oldalról szeretném megközelíteni a dolgokat.
Az igazi fenékberúgást, hogy itt vagyok a „véletlennek” köszönhetem. Nem nevezem nevén, mivel megígértem, hogy titokban tartom a kilétet az illetőnek. Ehhez természetesen tartom is magam.
Egyik este nem tudtam aludni, és megnéztem egy riportot. Akkor kezdtem megérteni dolgokat. Olyan szinten megmozgatott, hogy akkor tudtam pontosan, hogy mit kell tennem. Vagyis, hogy merre kell indulnom. Nem a helyszínt, hanem az irányt. Olyan megkönnyebbülés futkosott bennem, tetőtől talpig ami igen nagy előrelépés volt a döntésem felé. Mivel személyesen nem is ismerem az illetőt, írtam neki pár sort, megköszönve azt, hogy elindított. Lehet akkor full idiótának nézett, de később szerintem rájött, hogy nem igazán a rajongói táborához akarok tartozni, hanem tényleg segített egy olyan döntésben, ami mára megváltoztatatta az életemet. Ez egy olyan kapcsolatnak hívnám, mint amikor az ikerlelkek találkoznak az életben. De ehhez ezúttal nem kellett személyes találkozás sem.
Ez a dolog indulás előtti hónapokkal történt. Elkezdtem „agyalni” hova, mennyi időre? Jöttek a támadások, voltak akik irigykedtek, voltak akik aggódtak értem. De minden helyzetből próbáltam kiszűrni a pozitívumot. Nehéz ezt a szűrést elvégezni egy olyan országban ahol élünk, de igazából nem is az országgal lenne a gond, hanem velünk. Az emberek gondolkodása olyan szinten átment negatívumba, hogy ez olyan „járványt” idézett elő, ami vihartűzként söpört végig rajtunk.
Elhiszem, hogy szar… Elhiszem, hogy nehéz…
De könyörgöm, másnak nem az? Kicsit más szemszögből kellene nézni a dolgokat, és talán elindulhatna egy olyan szintű gyógyulás az emberek agyában, ami megoldaná a problémákat. Nem kéne hagyni, hogy mások irányítsák az életünket. Nem kéne hagyni, hogy megmondják mit csináljunk. Természetesen a véleményeket hallgassuk meg, de a saját életünk döntése a saját kezünkben van. Ezt kivetíthetjük a munkánkra, magánéletünkre, mindennapjainkra, stb… A mi életünk, a MI életünk!! Nem kell hagyni, hogy mások mondják meg mi a jó nekünk. Ezt az igazi barátok, család, és azok akik tényleg szeretnek, úgy is elfogadják. A többit szépen lassan el kell engedni.
Higgyétek el, én is benne voltam ebbe az egészben. Nem is kicsit… Nálam nagyobb egoista ember nem igazán hordott a föld a hátán. Engem is irányítottak a körülmények. Sokszor olyan szinten gyötörtem, és hajtottam magam, hogy bele is betegedtem. Nem éppen kicsit, hanem farkasszemet néztem a halállal életem második szakasza előtt. Miért?
Mert meg akartam felelni másoknak. Mert jobb akartam lenni mint mások. Több vagyont akartam, több elismerést a munkámban, több akartam lenni mindenkinél. De ne higgyétek, hogy ez az élet igazi értelme. Ezt a másik éned mondja, amit beléd neveltek az életed során. Gondolj csak bele. Születésed előtti 9 hónapban nem foglalkoztál azzal mid van, hogy nézel ki, milyen munkát végzel, stb… És mégis ugyanúgy el volt intézve minden. A sorsod pontosan tudta, mikor mit kell tenni. De mikor megszülettél, jöttek azok a bizonyos körülmények. Kezdjük a szülőkkel. Elhiszem, hogy mindenkinek a legjobbat szerették volna, de kérdezem én, mi a legjobb?
Az, ha sikeres vagy a munkádban? Az, ha olyan gazdag leszel, hogy nem tudod már mire költeni a pénzed? A folyamatos „hatást” kaptuk, hogy fiam, még… Csináld meg még ezt az iskolát, mert egy senki lesz belőled. Ha nem tanulsz, akkor nem lesz normális munkád, és nem lesz vagyonod. Ezek a dolgok természetesen nálam is így történtek. De ha csak ezt nézzük, akkor a legtöbben elfelejtünk élni, elfelejtünk önmagunk lenni. 10-ből, 8 ember valószínű ilyen nevelést kapott. Nem is lenne ezzel semmi gond, mert természetesen én is szeretnék jól élni, én is szeretném azt a munkát végezni amit imádok. Nem is ezzel van a baj. Hanem azzal, hogy az utunk során annyira befolyásolnak a tényezők, hogy elfelejtünk megmaradni embernek. Csak a külső dolgokra koncentrálunk. Csak az a fontos, hogy mit látnak az emberek. De elfeledkezünk egy igen fontos tényezőről.
Életünk összetétele nem csak külsőségekből áll. Ne feledkezzünk meg a szellemi, és lelki mivoltunkról. Plasztikázhatod magad, mindent elérhetsz ha felépítesz egy olyan világot, ahol csak a pénz számít, de hidd el, sosem leszel igazán boldog. Ha azt mondod igen, akkor olyan szinten eluralkodott rajtad az egód, hogy nehéz lesz visszaállni.
Azért merem ilyen őszintén megfogalmazni ezeket a dolgokat, mert saját tapasztalataimból szeretnék erőt adni. Én is akkor jöttem rá ezekre a dolgokra, mikor már nagyon eldurvultak a helyzetek. Nem érdekelt, semmi, és senki. Csak az érdekelt mim van. Higgyétek el, semmit sem bántam meg! Vagyis de…
Azt, hogy rengeteg embert megbántottam, hogy elérjem a céljaimat. De tanultam belőlük. És ez a fontos! Nem az a baj ha hibázol, hanem az, ha nem tanulsz belőle. Megtanultam valami nagyon fontosat! Persze, hogy fontos mindenkinek a pénz. Ebbe a világban természetesen vannak anyagi költségek, amit elő kell teremtsünk. Én nem azt mondom, hogy nyomorban kell éljünk, vagy nem szeretem én sem a szép dolgokat. De egy idő után rájöttem valamire. Ha csak a pénzt hajtom, akkor soha nem leszek igazán sikeres, gazdag, és boldog. Sem a munkámban, sem a mindennapokban. Rettegés lesz az egész életem. Azon fogok csak kattogni, hogy miből fogom előteremteni az anyagiakat a bővülő szükségleteimre. Kicsit elkezdtem más szemszögből gyakorolni a dolgokat.
Megfordítottam a helyzetet. Nem érdekelt a pénz, csak arra koncentráltam, hogy az amivel foglalkozom, azt emberségesen csináljam, és beleadjak minden apait anyait. Ez egy ideig nagyon ijesztő volt. Olyan mintha csak lógtam volna levegőben… Nem történt semmi… De mondok én nektek valamit! Olyan nincs, hogy semmi sem történik! Csak türelmetlenek vagyunk! Nem engedjük, hogy a dolgok maguktól megoldódjanak. Mindig volt valahogy eddig is. Nem azt mondom, hogy ne tervezzünk, de ne kattanjunk be az miatt, ha azonnal nem sikerül. Álmodjuk meg azt amit szeretnénk, és engedjük szabadjára a gondolatokat. Higgyétek el, ha kitartóak vagyunk, sikerülni fog!!!
Én 14 évesen tudtam, vagyis nagyon szerettem volna, ha lenne majd egy saját éttermem. Ezáltal a vendéglátásban kezdtem el dolgozni, illetve előtte tanulni. Megjártam minden utat amit egy felszolgáló megjárhat. Voltak megaláztatások, volt külföldi munka, de igazán nekem azért volt kicsit szerencsém, hogy már az elejétől kezdve szívből csináltam ezt, és minden más dolgot is. Maximalista voltam mindenben, csak nem tudtam igazán jól kezelni a dolgokat. Hálás vagyok nagyon a Családomnak, hogy akkoriban, és természetesen most is mellém álltak és támogattak, hogy elinduljak ezen az úton. Hálás vagyok a második Családomnak is, akik anno segítettek mikor az első munkahelyemre kerültem. Abban a korban igen nagy hatással voltak rám ezek a kollegák, Barátok. Ők azóta is igen fontos szerepet töltenek be az életemben, még ha csak keveset is találkozom azóta velük.
Akkor nagyon nehéz volt megbékélni az idővel. Folyamatosan azon kattogtam, mikor leszek már több! De így visszagondolva az elmúlt 20 évet, minden a maga idejében történt.
Mindenki életében így van ez. Ne akarjunk semmit se azonnal! Akkor úgy össze fogunk zavarodni, hogy nemhogy előre nem jutunk, de inkább visszafelé fejlődünk. Az igazán nagy dolgok, csak később lesznek igazán tisztán érthetőek. Mindennel, és mindenkivel megvan az oka egy egy találkozásnak. Próbáld ki. Játssz egy kicsit a gondolatokkal. Gondolj egy olyan emberre, vagy helyzetre ami megtörtént Veled anno. Vezesd le az eddig eltelt időt, és csodálkozni fogsz. Ha ő nincs, vagy ha nem arra mész akkor, hanem a másik irányba, akkor a jelenlegi életed is teljesen másképp alakul. Sok sok év elteltével teljesült az álom. Lett egy olyan munkám, amit magam irányítottam. Végre, gondoltam magamban. Igaz több mint 1 évtizedet kellett rá várni, de meglett. Most kezdtem azon gondolkodni, hogy milyen hálás is vagyok mindenért a sorsomnak. Hálás vagyok a sok sok szenvedésért is, mert azokból tanultam a legtöbbet. Nem kívánom senkinek a könnyű kezdetet, mert akkor nem fogjuk igazán értékelni az eredményeket. És még mielőtt valaki, aki ismer, arra gondolna, hogy nekem ilyen, meg olyan könnyű volt, azt megnyugtatom, hogy téved. Sosem fogom elfelejteni honnan indultam!
Sosem fogom elfelejteni szüleimnek azt a sok sok szeretetet, amit kaptam tőlük. De egyvalamit utólag szeretnék majd pótolni, még mielőtt késő lenne. Azt hittem ez természetes, és sosem háláltam meg nekik. Nem mondtam nekik, hogy mennyire fontosak nekem, és hogy mennyire szeretem őket. Lehet néha kemények voltak, de utólag visszagondolva, ők csak a jót akarták a maguk módján. A többi már rajtam múlott. Nekem kellett eldöntenem mit fogadok meg, és mit nem. Higgyétek el a nulláról kezdtem, és semmivel sem volt több lehetőségem, vagy időm mint Neked! Az idő múlásán senki sem tud változtatni, de azon igen, hogy hogyan bánunk vele.
Kicsit elkanyarodtam az indulástól, csak szerettem volna, ha ismernétek az előzményeket.
Miután felépítettem a múltamat, én is rengeteget hibáztam. A nagy álmom is csak időszakos volt. Erre nem olyan rég jöttem rá. Az amit eddig dolgoztam, és mindig is erre vágytam, most összeomlott. Rájöttem, hogy időszakos. De megérte. Rengeteg tapasztalatot szereztem ebből a világból. Azt hinné mindenki, hogy nekem mennyire jó, és mennyire egyszerű. Szívesen átadnám neki egy kis időre, hogy hajrá. Nincs sok mindenem, de büszke vagyok rá amit felépítettem. Az étterem, a lakás, a múltam, stb… De most mindenre ki van téve az „eladó tábla”. Nem azért mert nem lenne valami ok, sőt… A lakás olyan amilyennek mindig szerettem volna, az étterem is hasonló helyzetben. De idővel rájöttem, hogy ez eddig tartott. Egy életszakasz végéhez értem. És ahol valami véget ér, ott el is kezdődik valami új!
Persze, hogy sokkal könnyebb már a megszokott. Sokan itt hibázzák a legnagyobbat! Nem merünk váltani. Foggal, körömmel ragaszkodunk a megszokott szarhoz. Én is ugyanígy ragaszkodtam hozzá az utóbbi időben. A felépített álmom ott volt, minden úgy ahogy elterveztem. De közben történt valami. Valami, ami azt súgta, hogy ez nem az én utam. Elkezdtem agyalni, mit hogyan kellene csinálni, de igazán nem mertem elengedni a biztosat.
Eddig a pontig. Hallgattam a megérzéseimre. Hallgattam a szívem irányítására.
És innentől kezdődött az igazi csoda. Mikor az elengedés megtörtént szellemi, és lelki téren is, valahogy felgyorsultak a dolgok. Ami eddig a vállamat nyomta, hirtelen elkezdett megoldódni minden. De olyan gyorsasággal, hogy ha nem velem történik meg, nem hiszem el. Elutazásom előtt kb 1 héttel, a „véletlennek” köszönhetően, megérkezett a vevő az étteremre. Ugyanígy történt a lakással is. Még semmi nem fix, de mivel érzem, tudom, hogy az érzésekből valóság lesz.
Fogalmam sincs, hogy kerültem most ide ahol vagyok. Ez egy olyan hely, ahol a „milliomosok” szoktak lenni. E sorok írásánál a tenger morgása zenél füleimbe, lágy szellő hűsíti testem a 40C ban a pálmafák alatt, és iszom a frissen szedett kókuszt. Pár perce kicsit meghültem, mikor egy kis tündéri majom ült le a lábamhoz. Nem csinált semmit, csak nézett. De mivel még ilyen helyzetben nem találkoztam e csodálatos teremtménnyel, azt sem tudtam mit csináljak.
Kiderült, hogy egy helyi bácsi kis otthoni kedvence. Fura lehet ezt nekünk látni, mivel inkább a megszokott európai cicákhoz, és kutyákhoz vagyunk szokva. Ekkor fogtam fel, mi is történik velem! Ekkor kezdetem el megélni minden pillanatot úgy igazán.
1 napnak kellett eltelni itt, hogy ez ilyen hatással legyen rám. Tegnap még full full káosz volt bennem. Mára már átadtam magam minden pillanatnak. Érzem az ételek ízét. Nem csak azért eszem, mert enni kell, hanem azért, mert enni jó. Természetesen kipróbálok minden helyi jellegzetességet. Eldöntöttem, hogy nem csak a gondolkodásomon fogok változtatni, hanem a táplálkozási szokásaimon is. Eddig csak faltam, és nem érdekelt csak az, hogy jól lakjak. Most már próbálok figyelni arra is, hogy a testemet is rendben tartsam.
Megérkezésem kalandokkal dúsított volt. A repülő út sem volt zökkenőmentes, de az i-re a pontot a taxi vezeti eddig. A kikötőben sikerült levadásznom egy idős nénit, aki szállásokat ajánlgatott. Elmagyaráztam neki, hogy mit szeretnék. Megfogta a kezem, és elkísért egy lerobbant, törmelékekkel dúsított italozóba.
Onnan egy kb vele egykorú, hosszú fehérhajú bácsika jött ki. Mutogatták, hogy pattanjak fel a platóra. Visszavittek a kikötőbe, és hirtelen lettünk 8-an a fuvarra. Bőröndök az aróhoz hasonló autó, kézzel eszkabált tetőcsomagtartóján, mi meg mint a heringek a platón. Hát persze, hogy én kerültem ki a legszélére.
Elindultunk egy 40km-es szakaszra, lábammal támasztottam a vasat, hogy le ne essek. Gondoltam a legjobb levezető, egy 1 napos repülőút után. Nem mentünk gyorsan, sőt nagyon is lassan. Arra lettünk figyelmesek, hogy a vas jobbra balra cikázik az "úton", és olyan helyeken előz, ahol az ütő megállt bennem. De a bácsika csak fütyürészett, dalolászott. A többiek is le voltak sápadva. Arra lettünk figyelmesek, hogy az öreg jointot teker vezetés közben, és már a másodikot fogyassza el. Éreztem én előtte is, hogy valami fura van abban a füstben ami arcon csapott. Nem akartam elhinni. Én mentem a legmesszebbre, nem kell mondanom, hogy semmit nem vártam még így, hogy megérkezzünk.
Viszont ennyiért még soha nem utaztam taxival ilyen távot. A kb 40km re, fizettem 300Bth, kb 2000.-Ft ot.
Megérkezésem pillanatában jött a következő sokk. A szállást neten foglaltuk, és korán sem úgy nézett ki, ahogy a fotókon volt. Azt hittem rossz helyen járok. De a táblán az a név volt. A „recepciós” hölgy nagyon kedves volt, viszont fogalma sem volt ki vagyok. Még jó, hogy kinyomtattuk otthon a levelezést. Mosolyogva telefonált kb 10 percig, utána azt hajtogatta „no problem”.
Jött egy fiú, aki megfogta a bőröndjeimet, és elkisért a szállás egy távolabbi részére, pont be az erdőbe. Itt a partszakasz között, és ahol lakom, kb 500m lehet. Annyira ki voltam merülve, hogy csak azt vártam, hogy lefeküdjek. Az időeltolódás miatt, azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány. Gyorsan elaludtam. Éjjel arra ébredtem, hogy megszólalt a dzsungel hangja.
Ezt nem tudom leírni, ezt hallani kell!
Megmondom őszintén, megállt bennem az ütő. Nagyon meleg is volt a szobában, de akkor sem nyitottam ki az ablakot. Sokan tudják, hogy a pókfóbiám az annyira nagy, hogy nyitott villanynál próbáltam tovább aludni. Viszonylag korán keltem. Elindultam kicsit körbenézni, felfedezni a terepet. Kb 1.5km es partszakasz tartozik ehhez a részhez, éttermekkel, szolgáltatásokkal vegyítve. Rájöttem, hogy pont erre van szükségem. Nem is kerülhettem volna jobb helyre. Igaz, hogy távol mindentől, de legalább nyugalom van, és nem turisták tömege. Viszont zavarnak ezek a fura hangok, és van egy olyan rovar, ami majdnem akkora mint egy kisebb madár. Párral találkoztam már nappal is, de eddig még nem akadt össze a bajuszunk. Lábam elé figyelek a kígyóktól, pókot meg remélem itt tartózkodásom alatt fotón sem fogok látni.
Ma összehaverkodtam egy öreg halásszal. Nem értettük egymás szavát, de olyan jól elbeszélgettünk, mint még soha. Ha jól bogoztam ki, akkor a héten ő fog engem elvinni pár helyre a kis ladikjával. Nagyon várom, mert biztos újabb kalandok elébe nézek. Másik nagy „beszélgetésem” egy csodálatos otthonnál volt, ahova bekukkantottam, és meglepetésemre egy európai fogadott. Egy angol középkorú férfi volt, akin látszódott, hogy itt éli az életét. Bryennek hívták, és valóban 10 éve él itt a feleségével. Ilyen otthonos bungallót még nem láttam képen sem. Gratuláltam neki, és ő is mondta, hogy ha valamiben tud segíteni, csak szóljak neki. Legalább is azt hiszem ezt mondta… Csinált nekem egy teát, ami szintén frissen készült. Iszonyatos jó ízű volt. Lehet furán hangzik, de itt mindenki így viselkedik. 2 nap alatt nagyon megszerettem ezt a helyet, nem is mennék át máshova. Finomak az ételek, olyan gyümölcsöket adnak, amit eddig nem is hallottam. Viszont itt érezni igazán azt, hogy nem sok minden import. Ez az éghajlat igen sok mindent előteremt , amik annyira frissek és lédúsak, amilyet még nem igazán tapasztaltam.
Örülök, hogy ide kerültem. Terveztem még Indiát, Brasiliát, de a sorsom ide hozott. Úgy érzem a legjobb helyen vagyok annak érdekében, amiért jöttem...”
„Napokkal az indulás előtt, olyan „feszültség” volt bennem mintha a saját temetésemre készülnék. Nyomás belülről, de olyan amilyet még soha nem éreztem. Nem tudom minek nevezzem ezt az érzést, de talán láttátok az Ambíciótól az Értelemig című filmet, abban fejtette ki ezt a pillanatot kellőképp jó megfogalmazással Dr. Wayne Dyer. Nevezhetjük qvantumpillanatnak is, ahogy Ő mondaná, vagy aminek csak szeretnénk. Ez az az érzés, mikor a teljes belső káosz vegyül a mindennapi körülményekkel, teendőkkel.
Sokan azt hitték megőrültem, olyan dolgokat tettem, illetve olyan nem mindennapi döntéseket hoztam. De erről később részletesen.
Ahogy közeledett az indulás pillanata, ez az érzés átalakult egy olyan dologgá, mikor azt érzi az ember, hogy nincsenek lehetetlen dolgok az életünkben, csak el kell indulni a saját utunkon. Sok sok idő fog eltelni a legtöbb ember életében, még rájön arra, hogy mi is a helyes irány.
Miért pont Thaiföld? Miért pont ide?
Ha őszinte szeretnék lenni, márpedig e soroknál ez a minimum, akkor azt mondanám, fogalmam sincs. Sodródtam a tervezett dolgokkal, és hagytam hogy minden magától bontakozzon ki. A gondolat már rég a fejemben volt, csak nehéz azért egy ilyen döntést meghozni. Főleg ha vannak még körülötted olyan emberek is, akik azt mondják, hogy hova mennél, minek költöd a pénzt, stb… Sok emberből az irigység volt a háttérben, akik mosolyogva szúrtak hátba. Igazi anyagias gondolkodás. De hozzá teszem, hogy ez az Út 0.- ft ba került, sőtt több megmarad mikor hazaérek, mikor elindultam. De nem szeretnék most erről beszélni, nem az anyagi oldalról szeretném megközelíteni a dolgokat.
Az igazi fenékberúgást, hogy itt vagyok a „véletlennek” köszönhetem. Nem nevezem nevén, mivel megígértem, hogy titokban tartom a kilétet az illetőnek. Ehhez természetesen tartom is magam.
Egyik este nem tudtam aludni, és megnéztem egy riportot. Akkor kezdtem megérteni dolgokat. Olyan szinten megmozgatott, hogy akkor tudtam pontosan, hogy mit kell tennem. Vagyis, hogy merre kell indulnom. Nem a helyszínt, hanem az irányt. Olyan megkönnyebbülés futkosott bennem, tetőtől talpig ami igen nagy előrelépés volt a döntésem felé. Mivel személyesen nem is ismerem az illetőt, írtam neki pár sort, megköszönve azt, hogy elindított. Lehet akkor full idiótának nézett, de később szerintem rájött, hogy nem igazán a rajongói táborához akarok tartozni, hanem tényleg segített egy olyan döntésben, ami mára megváltoztatatta az életemet. Ez egy olyan kapcsolatnak hívnám, mint amikor az ikerlelkek találkoznak az életben. De ehhez ezúttal nem kellett személyes találkozás sem.
Ez a dolog indulás előtti hónapokkal történt. Elkezdtem „agyalni” hova, mennyi időre? Jöttek a támadások, voltak akik irigykedtek, voltak akik aggódtak értem. De minden helyzetből próbáltam kiszűrni a pozitívumot. Nehéz ezt a szűrést elvégezni egy olyan országban ahol élünk, de igazából nem is az országgal lenne a gond, hanem velünk. Az emberek gondolkodása olyan szinten átment negatívumba, hogy ez olyan „járványt” idézett elő, ami vihartűzként söpört végig rajtunk.
Elhiszem, hogy szar… Elhiszem, hogy nehéz…
De könyörgöm, másnak nem az? Kicsit más szemszögből kellene nézni a dolgokat, és talán elindulhatna egy olyan szintű gyógyulás az emberek agyában, ami megoldaná a problémákat. Nem kéne hagyni, hogy mások irányítsák az életünket. Nem kéne hagyni, hogy megmondják mit csináljunk. Természetesen a véleményeket hallgassuk meg, de a saját életünk döntése a saját kezünkben van. Ezt kivetíthetjük a munkánkra, magánéletünkre, mindennapjainkra, stb… A mi életünk, a MI életünk!! Nem kell hagyni, hogy mások mondják meg mi a jó nekünk. Ezt az igazi barátok, család, és azok akik tényleg szeretnek, úgy is elfogadják. A többit szépen lassan el kell engedni.
Higgyétek el, én is benne voltam ebbe az egészben. Nem is kicsit… Nálam nagyobb egoista ember nem igazán hordott a föld a hátán. Engem is irányítottak a körülmények. Sokszor olyan szinten gyötörtem, és hajtottam magam, hogy bele is betegedtem. Nem éppen kicsit, hanem farkasszemet néztem a halállal életem második szakasza előtt. Miért?
Mert meg akartam felelni másoknak. Mert jobb akartam lenni mint mások. Több vagyont akartam, több elismerést a munkámban, több akartam lenni mindenkinél. De ne higgyétek, hogy ez az élet igazi értelme. Ezt a másik éned mondja, amit beléd neveltek az életed során. Gondolj csak bele. Születésed előtti 9 hónapban nem foglalkoztál azzal mid van, hogy nézel ki, milyen munkát végzel, stb… És mégis ugyanúgy el volt intézve minden. A sorsod pontosan tudta, mikor mit kell tenni. De mikor megszülettél, jöttek azok a bizonyos körülmények. Kezdjük a szülőkkel. Elhiszem, hogy mindenkinek a legjobbat szerették volna, de kérdezem én, mi a legjobb?
Az, ha sikeres vagy a munkádban? Az, ha olyan gazdag leszel, hogy nem tudod már mire költeni a pénzed? A folyamatos „hatást” kaptuk, hogy fiam, még… Csináld meg még ezt az iskolát, mert egy senki lesz belőled. Ha nem tanulsz, akkor nem lesz normális munkád, és nem lesz vagyonod. Ezek a dolgok természetesen nálam is így történtek. De ha csak ezt nézzük, akkor a legtöbben elfelejtünk élni, elfelejtünk önmagunk lenni. 10-ből, 8 ember valószínű ilyen nevelést kapott. Nem is lenne ezzel semmi gond, mert természetesen én is szeretnék jól élni, én is szeretném azt a munkát végezni amit imádok. Nem is ezzel van a baj. Hanem azzal, hogy az utunk során annyira befolyásolnak a tényezők, hogy elfelejtünk megmaradni embernek. Csak a külső dolgokra koncentrálunk. Csak az a fontos, hogy mit látnak az emberek. De elfeledkezünk egy igen fontos tényezőről.
Életünk összetétele nem csak külsőségekből áll. Ne feledkezzünk meg a szellemi, és lelki mivoltunkról. Plasztikázhatod magad, mindent elérhetsz ha felépítesz egy olyan világot, ahol csak a pénz számít, de hidd el, sosem leszel igazán boldog. Ha azt mondod igen, akkor olyan szinten eluralkodott rajtad az egód, hogy nehéz lesz visszaállni.
Azért merem ilyen őszintén megfogalmazni ezeket a dolgokat, mert saját tapasztalataimból szeretnék erőt adni. Én is akkor jöttem rá ezekre a dolgokra, mikor már nagyon eldurvultak a helyzetek. Nem érdekelt, semmi, és senki. Csak az érdekelt mim van. Higgyétek el, semmit sem bántam meg! Vagyis de…
Azt, hogy rengeteg embert megbántottam, hogy elérjem a céljaimat. De tanultam belőlük. És ez a fontos! Nem az a baj ha hibázol, hanem az, ha nem tanulsz belőle. Megtanultam valami nagyon fontosat! Persze, hogy fontos mindenkinek a pénz. Ebbe a világban természetesen vannak anyagi költségek, amit elő kell teremtsünk. Én nem azt mondom, hogy nyomorban kell éljünk, vagy nem szeretem én sem a szép dolgokat. De egy idő után rájöttem valamire. Ha csak a pénzt hajtom, akkor soha nem leszek igazán sikeres, gazdag, és boldog. Sem a munkámban, sem a mindennapokban. Rettegés lesz az egész életem. Azon fogok csak kattogni, hogy miből fogom előteremteni az anyagiakat a bővülő szükségleteimre. Kicsit elkezdtem más szemszögből gyakorolni a dolgokat.
Megfordítottam a helyzetet. Nem érdekelt a pénz, csak arra koncentráltam, hogy az amivel foglalkozom, azt emberségesen csináljam, és beleadjak minden apait anyait. Ez egy ideig nagyon ijesztő volt. Olyan mintha csak lógtam volna levegőben… Nem történt semmi… De mondok én nektek valamit! Olyan nincs, hogy semmi sem történik! Csak türelmetlenek vagyunk! Nem engedjük, hogy a dolgok maguktól megoldódjanak. Mindig volt valahogy eddig is. Nem azt mondom, hogy ne tervezzünk, de ne kattanjunk be az miatt, ha azonnal nem sikerül. Álmodjuk meg azt amit szeretnénk, és engedjük szabadjára a gondolatokat. Higgyétek el, ha kitartóak vagyunk, sikerülni fog!!!
Én 14 évesen tudtam, vagyis nagyon szerettem volna, ha lenne majd egy saját éttermem. Ezáltal a vendéglátásban kezdtem el dolgozni, illetve előtte tanulni. Megjártam minden utat amit egy felszolgáló megjárhat. Voltak megaláztatások, volt külföldi munka, de igazán nekem azért volt kicsit szerencsém, hogy már az elejétől kezdve szívből csináltam ezt, és minden más dolgot is. Maximalista voltam mindenben, csak nem tudtam igazán jól kezelni a dolgokat. Hálás vagyok nagyon a Családomnak, hogy akkoriban, és természetesen most is mellém álltak és támogattak, hogy elinduljak ezen az úton. Hálás vagyok a második Családomnak is, akik anno segítettek mikor az első munkahelyemre kerültem. Abban a korban igen nagy hatással voltak rám ezek a kollegák, Barátok. Ők azóta is igen fontos szerepet töltenek be az életemben, még ha csak keveset is találkozom azóta velük.
Akkor nagyon nehéz volt megbékélni az idővel. Folyamatosan azon kattogtam, mikor leszek már több! De így visszagondolva az elmúlt 20 évet, minden a maga idejében történt.
Mindenki életében így van ez. Ne akarjunk semmit se azonnal! Akkor úgy össze fogunk zavarodni, hogy nemhogy előre nem jutunk, de inkább visszafelé fejlődünk. Az igazán nagy dolgok, csak később lesznek igazán tisztán érthetőek. Mindennel, és mindenkivel megvan az oka egy egy találkozásnak. Próbáld ki. Játssz egy kicsit a gondolatokkal. Gondolj egy olyan emberre, vagy helyzetre ami megtörtént Veled anno. Vezesd le az eddig eltelt időt, és csodálkozni fogsz. Ha ő nincs, vagy ha nem arra mész akkor, hanem a másik irányba, akkor a jelenlegi életed is teljesen másképp alakul. Sok sok év elteltével teljesült az álom. Lett egy olyan munkám, amit magam irányítottam. Végre, gondoltam magamban. Igaz több mint 1 évtizedet kellett rá várni, de meglett. Most kezdtem azon gondolkodni, hogy milyen hálás is vagyok mindenért a sorsomnak. Hálás vagyok a sok sok szenvedésért is, mert azokból tanultam a legtöbbet. Nem kívánom senkinek a könnyű kezdetet, mert akkor nem fogjuk igazán értékelni az eredményeket. És még mielőtt valaki, aki ismer, arra gondolna, hogy nekem ilyen, meg olyan könnyű volt, azt megnyugtatom, hogy téved. Sosem fogom elfelejteni honnan indultam!
Sosem fogom elfelejteni szüleimnek azt a sok sok szeretetet, amit kaptam tőlük. De egyvalamit utólag szeretnék majd pótolni, még mielőtt késő lenne. Azt hittem ez természetes, és sosem háláltam meg nekik. Nem mondtam nekik, hogy mennyire fontosak nekem, és hogy mennyire szeretem őket. Lehet néha kemények voltak, de utólag visszagondolva, ők csak a jót akarták a maguk módján. A többi már rajtam múlott. Nekem kellett eldöntenem mit fogadok meg, és mit nem. Higgyétek el a nulláról kezdtem, és semmivel sem volt több lehetőségem, vagy időm mint Neked! Az idő múlásán senki sem tud változtatni, de azon igen, hogy hogyan bánunk vele.
Kicsit elkanyarodtam az indulástól, csak szerettem volna, ha ismernétek az előzményeket.
Miután felépítettem a múltamat, én is rengeteget hibáztam. A nagy álmom is csak időszakos volt. Erre nem olyan rég jöttem rá. Az amit eddig dolgoztam, és mindig is erre vágytam, most összeomlott. Rájöttem, hogy időszakos. De megérte. Rengeteg tapasztalatot szereztem ebből a világból. Azt hinné mindenki, hogy nekem mennyire jó, és mennyire egyszerű. Szívesen átadnám neki egy kis időre, hogy hajrá. Nincs sok mindenem, de büszke vagyok rá amit felépítettem. Az étterem, a lakás, a múltam, stb… De most mindenre ki van téve az „eladó tábla”. Nem azért mert nem lenne valami ok, sőt… A lakás olyan amilyennek mindig szerettem volna, az étterem is hasonló helyzetben. De idővel rájöttem, hogy ez eddig tartott. Egy életszakasz végéhez értem. És ahol valami véget ér, ott el is kezdődik valami új!
Persze, hogy sokkal könnyebb már a megszokott. Sokan itt hibázzák a legnagyobbat! Nem merünk váltani. Foggal, körömmel ragaszkodunk a megszokott szarhoz. Én is ugyanígy ragaszkodtam hozzá az utóbbi időben. A felépített álmom ott volt, minden úgy ahogy elterveztem. De közben történt valami. Valami, ami azt súgta, hogy ez nem az én utam. Elkezdtem agyalni, mit hogyan kellene csinálni, de igazán nem mertem elengedni a biztosat.
Eddig a pontig. Hallgattam a megérzéseimre. Hallgattam a szívem irányítására.
És innentől kezdődött az igazi csoda. Mikor az elengedés megtörtént szellemi, és lelki téren is, valahogy felgyorsultak a dolgok. Ami eddig a vállamat nyomta, hirtelen elkezdett megoldódni minden. De olyan gyorsasággal, hogy ha nem velem történik meg, nem hiszem el. Elutazásom előtt kb 1 héttel, a „véletlennek” köszönhetően, megérkezett a vevő az étteremre. Ugyanígy történt a lakással is. Még semmi nem fix, de mivel érzem, tudom, hogy az érzésekből valóság lesz.
Fogalmam sincs, hogy kerültem most ide ahol vagyok. Ez egy olyan hely, ahol a „milliomosok” szoktak lenni. E sorok írásánál a tenger morgása zenél füleimbe, lágy szellő hűsíti testem a 40C ban a pálmafák alatt, és iszom a frissen szedett kókuszt. Pár perce kicsit meghültem, mikor egy kis tündéri majom ült le a lábamhoz. Nem csinált semmit, csak nézett. De mivel még ilyen helyzetben nem találkoztam e csodálatos teremtménnyel, azt sem tudtam mit csináljak.
Kiderült, hogy egy helyi bácsi kis otthoni kedvence. Fura lehet ezt nekünk látni, mivel inkább a megszokott európai cicákhoz, és kutyákhoz vagyunk szokva. Ekkor fogtam fel, mi is történik velem! Ekkor kezdetem el megélni minden pillanatot úgy igazán.
1 napnak kellett eltelni itt, hogy ez ilyen hatással legyen rám. Tegnap még full full káosz volt bennem. Mára már átadtam magam minden pillanatnak. Érzem az ételek ízét. Nem csak azért eszem, mert enni kell, hanem azért, mert enni jó. Természetesen kipróbálok minden helyi jellegzetességet. Eldöntöttem, hogy nem csak a gondolkodásomon fogok változtatni, hanem a táplálkozási szokásaimon is. Eddig csak faltam, és nem érdekelt csak az, hogy jól lakjak. Most már próbálok figyelni arra is, hogy a testemet is rendben tartsam.
Megérkezésem kalandokkal dúsított volt. A repülő út sem volt zökkenőmentes, de az i-re a pontot a taxi vezeti eddig. A kikötőben sikerült levadásznom egy idős nénit, aki szállásokat ajánlgatott. Elmagyaráztam neki, hogy mit szeretnék. Megfogta a kezem, és elkísért egy lerobbant, törmelékekkel dúsított italozóba.
Onnan egy kb vele egykorú, hosszú fehérhajú bácsika jött ki. Mutogatták, hogy pattanjak fel a platóra. Visszavittek a kikötőbe, és hirtelen lettünk 8-an a fuvarra. Bőröndök az aróhoz hasonló autó, kézzel eszkabált tetőcsomagtartóján, mi meg mint a heringek a platón. Hát persze, hogy én kerültem ki a legszélére.
Elindultunk egy 40km-es szakaszra, lábammal támasztottam a vasat, hogy le ne essek. Gondoltam a legjobb levezető, egy 1 napos repülőút után. Nem mentünk gyorsan, sőt nagyon is lassan. Arra lettünk figyelmesek, hogy a vas jobbra balra cikázik az "úton", és olyan helyeken előz, ahol az ütő megállt bennem. De a bácsika csak fütyürészett, dalolászott. A többiek is le voltak sápadva. Arra lettünk figyelmesek, hogy az öreg jointot teker vezetés közben, és már a másodikot fogyassza el. Éreztem én előtte is, hogy valami fura van abban a füstben ami arcon csapott. Nem akartam elhinni. Én mentem a legmesszebbre, nem kell mondanom, hogy semmit nem vártam még így, hogy megérkezzünk.
Viszont ennyiért még soha nem utaztam taxival ilyen távot. A kb 40km re, fizettem 300Bth, kb 2000.-Ft ot.
Megérkezésem pillanatában jött a következő sokk. A szállást neten foglaltuk, és korán sem úgy nézett ki, ahogy a fotókon volt. Azt hittem rossz helyen járok. De a táblán az a név volt. A „recepciós” hölgy nagyon kedves volt, viszont fogalma sem volt ki vagyok. Még jó, hogy kinyomtattuk otthon a levelezést. Mosolyogva telefonált kb 10 percig, utána azt hajtogatta „no problem”.
Jött egy fiú, aki megfogta a bőröndjeimet, és elkisért a szállás egy távolabbi részére, pont be az erdőbe. Itt a partszakasz között, és ahol lakom, kb 500m lehet. Annyira ki voltam merülve, hogy csak azt vártam, hogy lefeküdjek. Az időeltolódás miatt, azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány. Gyorsan elaludtam. Éjjel arra ébredtem, hogy megszólalt a dzsungel hangja.
Ezt nem tudom leírni, ezt hallani kell!
Megmondom őszintén, megállt bennem az ütő. Nagyon meleg is volt a szobában, de akkor sem nyitottam ki az ablakot. Sokan tudják, hogy a pókfóbiám az annyira nagy, hogy nyitott villanynál próbáltam tovább aludni. Viszonylag korán keltem. Elindultam kicsit körbenézni, felfedezni a terepet. Kb 1.5km es partszakasz tartozik ehhez a részhez, éttermekkel, szolgáltatásokkal vegyítve. Rájöttem, hogy pont erre van szükségem. Nem is kerülhettem volna jobb helyre. Igaz, hogy távol mindentől, de legalább nyugalom van, és nem turisták tömege. Viszont zavarnak ezek a fura hangok, és van egy olyan rovar, ami majdnem akkora mint egy kisebb madár. Párral találkoztam már nappal is, de eddig még nem akadt össze a bajuszunk. Lábam elé figyelek a kígyóktól, pókot meg remélem itt tartózkodásom alatt fotón sem fogok látni.
Ma összehaverkodtam egy öreg halásszal. Nem értettük egymás szavát, de olyan jól elbeszélgettünk, mint még soha. Ha jól bogoztam ki, akkor a héten ő fog engem elvinni pár helyre a kis ladikjával. Nagyon várom, mert biztos újabb kalandok elébe nézek. Másik nagy „beszélgetésem” egy csodálatos otthonnál volt, ahova bekukkantottam, és meglepetésemre egy európai fogadott. Egy angol középkorú férfi volt, akin látszódott, hogy itt éli az életét. Bryennek hívták, és valóban 10 éve él itt a feleségével. Ilyen otthonos bungallót még nem láttam képen sem. Gratuláltam neki, és ő is mondta, hogy ha valamiben tud segíteni, csak szóljak neki. Legalább is azt hiszem ezt mondta… Csinált nekem egy teát, ami szintén frissen készült. Iszonyatos jó ízű volt. Lehet furán hangzik, de itt mindenki így viselkedik. 2 nap alatt nagyon megszerettem ezt a helyet, nem is mennék át máshova. Finomak az ételek, olyan gyümölcsöket adnak, amit eddig nem is hallottam. Viszont itt érezni igazán azt, hogy nem sok minden import. Ez az éghajlat igen sok mindent előteremt , amik annyira frissek és lédúsak, amilyet még nem igazán tapasztaltam.
Örülök, hogy ide kerültem. Terveztem még Indiát, Brasiliát, de a sorsom ide hozott. Úgy érzem a legjobb helyen vagyok annak érdekében, amiért jöttem...”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá, legyen véleményed!